Egy profi kiadó
Kedvenc részletem Kosztolányi Esti Kornéljából (12.fejezet):
Kiadónk az új könyv megjelenésére egy ausztriai felolvasókörútat szervezett, minden nap egy újabb város Innsbrucktól Klagenfurtig, többségében még nem jártam, egy újabb hotel, egy újabb könyvesbolt. Nem tudom megállni, hogy ne a szakmai, vagyis a könyves tapasztalatokkal kezdjem. A kiadó vezetője (ecowin verlag) régi könyvescsaládból származik, három könyvesboltjuk van Salzburgban, mamája – egy nagyon szimpatikus asszony – vezeti a legnagyobbat, mindenkit ismer a szakmában, s őt is mindenki ismeri. A kiadó négy éves csupán, és nem ad ki szépirodalmat, csak ismeretterjesztő könyveket (genetikától matematikáig, politikától a klímaváltozásig, fizikától a viselkedéstudományig), mindig hazai szerzőktől. A harmincegy kötetből 87% szerepelt a bestsellerlistákon, 42%-uk első helyen, ötszázezer eladott könyvvel dicsekedhet. Nem akar nőni, évi 15 könyv elég, mert így tudnak alaposan foglalkozni minden művel, szerzővel, s leginkább a reklámmal és marketinggel.
Hihetetlen profi szervező, néhány kitűnő állandó munkatárssal dolgozik. Aprólékos gondossággal tervezte meg a könyv minden fázisát, a szerző munkájának gyakori figyelemmel kísérésétől (valóban elolvasta a kéziratot) a szerkesztésig, a képek válogatásától a bemutató időpontjáig, a különböző sajtómegjelenésektől a hirdetésekig (senki sem kaphatta meg a könyvet előbb, minden lapnál egyszerre jelentek meg a hírek), végül a felolvasókörútig. Kis laptopján minden reggel megnézte, pontosan hány könyv fogyott az előző nap az ország különböző könyvesboltjaiban, hogy áll a könyv az amazon.com listáján, milyen előrejelzések várhatók az eddigi tapasztalatok alapján. A meglehetősen fárasztó úton nemcsak kitűnő sofőrként állt helyt – végül is naponta minimum 2-3 órát töltöttünk a mindennel felszerelt Volvoban –, de remekül megszervezett mindent. Még arra is volt gondja, hogy míg pld. Linzben az előadás után Pali dedikált, ő tájékozódjon a város legjobb étterme iránt. A rendezvényeken már ott volt az álló nagy plakát (összetekerhető, tokban szállította), minden boltvezetőt személyesen ismert, mindenütt több mint százan voltak.
Figyelmes útitárs volt, ha szükséges, készenlétben ott volt az esernyő (Salzburg a legesősebb város Ausztriában), a várostérkép, s reggelente a friss újságok.
Írhat egy szerző remek könyvet, de ha a kiadó nem foglalkozik vele, nem biztos, hogy sikeres lesz. Hannes Steiner sikeres akar lenni, úgy, hogy a szerzői is sikeresek legyenek. Ő és sajtós munkatársa valóban mindent megtettek, hogy a könyvről a lapok legjobb munkatársai írjanak, a rádió és televízió műsoraiban szerepeljen. Persze a szerző hallatlan aktivitása is kellett ehhez. Meg egy jó könyv. :) A Mein Österreich már a második héten két sikerlistán állt az első helyen.
Remek könyvesekkel ismerkedtünk meg az út során. A könyvesboltok vezetői nagyon felkészült, informált, olvasó emberek, többségük fiatal. A boltok két-három szintesek, a városok középpontjában találhatók, gyakran a sétálóutcán. Az érkező közönség egy része törzsvásárló, a város intellektuális magja, s a boltos velük személyes jó viszonyt ápol. Az innsbrucki boltot (Tyrolia) épp felújítják, bővítik, az iroda falán táblázatok és színes ábrák mutatják a fázisokat, mi mikor hogy lesz kész, mit hova kell addig átköltöztetni majd vissza. Kész lesznek a határidőre? Nem is értik a kérdést, miért ne lennének készen, a munka folyik, mindent beütemeztek. A klagenfurti Heyn és a weiz-i (nem is olyan kisváros Steiermarkban, sok-sok üzlettel és a régi városrészben komoly művészetek házával, mélygarázzsal, kávéházakkal) Plautz saját tulajdonú bolt, mindkettőt ugyanaz a belsőépítész tervezte, világos, színes falak, praktikus pultok, polcok, kényelmes fotelek, asztalok. A legtöbb helyen a könyvön kívül papírárut, csomagolóeszközöket, képeslapot, ajándéktárgyakat is árulnak, ezek rendszerint művészi értékűek és nem a szokásos városi giccsek.
A könyvbemutató-felolvasás-dedikálás után a közönség pezsgőre, borra, perecre (Plautzék direkt süttettek néhány nagy fonott kosárnyit P-alakúra) a bolt vendége, beszélgetnek, maradnak még.
Kedvenc részletem Kosztolányi Esti Kornéljából (12.fejezet):
"Darmstadtban egy kádármesternél béreltem szerény kis diákszobát. A kádármester apja, egy öregúr, aki egyszerű embernek látszott, jóságos emberi szeretettel foglalkozott velem, az idegenből idevetődött senkivel. Esténként, amikor hazaértem, mindig ezt kérdezte tőlem: Nos, fiatalember, mondja el nekem, mit tapasztalt ma 1. emberileg, 2. irodalmilag, 3. bölcseletileg?"Gyakran jutott eszembe mostani utazásunknál is ez a hármas kérdés. Néha át-átfogalmaztam magamnak, város- és emberi élmények mindig voltak, gyakran kulinárisok is.
Kiadónk az új könyv megjelenésére egy ausztriai felolvasókörútat szervezett, minden nap egy újabb város Innsbrucktól Klagenfurtig, többségében még nem jártam, egy újabb hotel, egy újabb könyvesbolt. Nem tudom megállni, hogy ne a szakmai, vagyis a könyves tapasztalatokkal kezdjem. A kiadó vezetője (ecowin verlag) régi könyvescsaládból származik, három könyvesboltjuk van Salzburgban, mamája – egy nagyon szimpatikus asszony – vezeti a legnagyobbat, mindenkit ismer a szakmában, s őt is mindenki ismeri. A kiadó négy éves csupán, és nem ad ki szépirodalmat, csak ismeretterjesztő könyveket (genetikától matematikáig, politikától a klímaváltozásig, fizikától a viselkedéstudományig), mindig hazai szerzőktől. A harmincegy kötetből 87% szerepelt a bestsellerlistákon, 42%-uk első helyen, ötszázezer eladott könyvvel dicsekedhet. Nem akar nőni, évi 15 könyv elég, mert így tudnak alaposan foglalkozni minden művel, szerzővel, s leginkább a reklámmal és marketinggel.
Hihetetlen profi szervező, néhány kitűnő állandó munkatárssal dolgozik. Aprólékos gondossággal tervezte meg a könyv minden fázisát, a szerző munkájának gyakori figyelemmel kísérésétől (valóban elolvasta a kéziratot) a szerkesztésig, a képek válogatásától a bemutató időpontjáig, a különböző sajtómegjelenésektől a hirdetésekig (senki sem kaphatta meg a könyvet előbb, minden lapnál egyszerre jelentek meg a hírek), végül a felolvasókörútig. Kis laptopján minden reggel megnézte, pontosan hány könyv fogyott az előző nap az ország különböző könyvesboltjaiban, hogy áll a könyv az amazon.com listáján, milyen előrejelzések várhatók az eddigi tapasztalatok alapján. A meglehetősen fárasztó úton nemcsak kitűnő sofőrként állt helyt – végül is naponta minimum 2-3 órát töltöttünk a mindennel felszerelt Volvoban –, de remekül megszervezett mindent. Még arra is volt gondja, hogy míg pld. Linzben az előadás után Pali dedikált, ő tájékozódjon a város legjobb étterme iránt. A rendezvényeken már ott volt az álló nagy plakát (összetekerhető, tokban szállította), minden boltvezetőt személyesen ismert, mindenütt több mint százan voltak.
Figyelmes útitárs volt, ha szükséges, készenlétben ott volt az esernyő (Salzburg a legesősebb város Ausztriában), a várostérkép, s reggelente a friss újságok.
Írhat egy szerző remek könyvet, de ha a kiadó nem foglalkozik vele, nem biztos, hogy sikeres lesz. Hannes Steiner sikeres akar lenni, úgy, hogy a szerzői is sikeresek legyenek. Ő és sajtós munkatársa valóban mindent megtettek, hogy a könyvről a lapok legjobb munkatársai írjanak, a rádió és televízió műsoraiban szerepeljen. Persze a szerző hallatlan aktivitása is kellett ehhez. Meg egy jó könyv. :) A Mein Österreich már a második héten két sikerlistán állt az első helyen.
Remek könyvesekkel ismerkedtünk meg az út során. A könyvesboltok vezetői nagyon felkészült, informált, olvasó emberek, többségük fiatal. A boltok két-három szintesek, a városok középpontjában találhatók, gyakran a sétálóutcán. Az érkező közönség egy része törzsvásárló, a város intellektuális magja, s a boltos velük személyes jó viszonyt ápol. Az innsbrucki boltot (Tyrolia) épp felújítják, bővítik, az iroda falán táblázatok és színes ábrák mutatják a fázisokat, mi mikor hogy lesz kész, mit hova kell addig átköltöztetni majd vissza. Kész lesznek a határidőre? Nem is értik a kérdést, miért ne lennének készen, a munka folyik, mindent beütemeztek. A klagenfurti Heyn és a weiz-i (nem is olyan kisváros Steiermarkban, sok-sok üzlettel és a régi városrészben komoly művészetek házával, mélygarázzsal, kávéházakkal) Plautz saját tulajdonú bolt, mindkettőt ugyanaz a belsőépítész tervezte, világos, színes falak, praktikus pultok, polcok, kényelmes fotelek, asztalok. A legtöbb helyen a könyvön kívül papírárut, csomagolóeszközöket, képeslapot, ajándéktárgyakat is árulnak, ezek rendszerint művészi értékűek és nem a szokásos városi giccsek.
A könyvbemutató-felolvasás-dedikálás után a közönség pezsgőre, borra, perecre (Plautzék direkt süttettek néhány nagy fonott kosárnyit P-alakúra) a bolt vendége, beszélgetnek, maradnak még.
Legutóbb ezt írtátok