Bán Zoltán Andrásnak ajánlom,
aki az osztrák Wolf Haas krimijeit olyan zseniálisan fordítja

Tényleg nem azért mondom, hogy ti is gyertek, mert elegen vagyunk már itt a tónál, és nem akarnék még több mindenkivel találkozni, mikor körülmegyünk. 7,5 kilométer és bot nélkül is egész jól megy. Viccesek ezek, ahogy a bőrgatyában meg a vastag zöld zokniban, dirndliben, magas szárú túracipőben mennek a botjaikkal, ezen is csak a botgyártók keresnek. 29,90 egy pár, aztán ugyanúgy lóg a válluk, hiába van az elasztikus vagy milyen botjuk. Persze a Paulinál ők is leülnek, aztán eszik a rétest, az Éva, a Pauli felesége süti, amikor az ember a vécére megy ki hátul, ott vannak a rétesek, mákos-túrós, meg barackos túrós, vagy hétféle, világszám. Meg van a saibling, a rózsaszinű hal, amit reggel fognak a tavon, amikor kinézek, még minden csupa köd, ez jó jel, aztán felszáll és akkor meg minden ezüst, csillog a nap a vizen, ez azt jelenti, jó lesz az idő, ami itt ritka, mert kétnaponta esik, de attól olyan zöld minden. Az jó, reggel a köd, nagy szürke puha foszlós felhők, csak egy-egy hosszúkás fahajó látszik, na azok halásznak.
Eddig volt egy hajó is, most nincs hajó, mert bedöglött és a kapitány meg infarktust kapott, pedig az szép volt, a kis fehér hajóval menni a tó végéhez, a Pauli Könighez, aztán ott kajálni. Ott ül az ember, csak bámulja a hegyeket, egészen közel vannak, meg a vizet, azt elvan. Óriási sziklák és kövek a vízben, itt csinálta éveken keresztül a Brandauer nyáron a Szentivánéji álmot, ha el nem mosta az eső. Mert ő idevalósi, aztán gyakran látni, vagy mindig feketében van, az slankít, vagy bőrnadrágban ő is, mint a többiek.
Van még másik híres ember is, az írónő, a Frischmuth, akinek a legszebb a kertje.
A legtöbben a hegyeket meg csak nézik, nem másszák ám meg, az túl fárasztó lenne, hanem valameddig felmennek, egy kis kunyhóig, az autóval, ott jól lehet mindig kajálni, van az a zsíros deszka, de jó nagy, sülthúszsírral meg hagymával vagy töpörtyűkrémmel. Vagy felautóznak a Loser tetejére, na ott a legjobb a sonkás gombóc káposztával vagy a tojásos nokedli. Nem is, mert a legjobb a császármorzsa, az itt nem morzsa, hanem szép nagy darab tészták, lepirulva és hozzá szilvalekvár, és egy jó feketére égett serpenyőben hozzák. Azt nem is bírod magad megenni, pláne ha már előtte belaktál.
Az is jó, hogy le lehet menni a sóbányába, előtte nagy fehér ruhába kell beöltözni, mert lenn hideg van, szépen lógnak a ruhatárban, méret szerint, aztán megy a menet a keskeny úton, és lehet csúszdázni, meg a végében van egy tó, hát az olyan, mint a tükör. És közben meg nyalhatod a falat, mert sós.
Az egész olyan, mint a Nemtudomka könyvben, emlékeztek, ahol mindenki olyan kis dolgos volt, hát itt is ilyenek, a faházak erkélyei tele virággal, az oldalukra meg felvezetik az almafát, nincsenek kerítések, csak a zöld fű meg a tehenek, a traktorok meg a munkagépek olyan fénylően tiszták, mintha minden reggel lepucolnák őket, pedig dolgoznak velük örökké. A házak mellett mindig van egy kis ház is, az oldalában szépen felrakva a sok fahasáb, méret szerint, és ott senki se lakik, mégis virág van az ablakban.
A legjobb a falunap, amikor zenélnek, összegyűlik mindenki, aztán hallgatják a helyi tűzoltózenekart vagy bányászzenekart, azok meg fújják.
És persze ott van Hallstatt a csontházzal, mert kicsi a hely a temetőben és kivették a koponyákat és ráírták, ki kicsoda, meg St. Wolfgang azzal a híres oltárral a templomban, a Sommerbergersee, aminek melegebb a vize, mint a miénknek, mert a miénkbe csak a németek mennek be, de van még csomó másik tó, meg ott van a Pürgg, a két kis templommal, szóval csomó hely, nem azért mondom, hogy gyertek, mert az nem jó, ha túl sokan vannak, csak azért mondom, hogy tudjátok, hogy van ez a tó, teszek ide képet is róla.