HTML

Statler & Waldorf - a kritikus páholy

Társadalom- és kultúrkritika, turizmus, városszeretés, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőséget érintő témák. Egy blog Statler és Waldorf kritikai hozzáállásával, de korántsem a páholyból szemlélve a dolgokat.

Legutóbb ezt írtátok

Kulcsszavak

admont (1) ajánló (31) állat (1) alma mahler (1) altaussee (1) amerika (13) antsy pants (1) austen (1) ausztria (45) barcelona (4) bécs (68) berlin (3) betancourt (1) bhuttó (1) bicikli (5) biznisz (1) bkv (6) blog (6) bölcsőde (4) brandauer (1) brotherhood of man (1) brüsszel (1) budapest (25) bük (1) bulvár (3) bűn (2) burgenland (1) celine dion (1) cirkusz (1) civil kurazsi (4) civil kurázsi (24) collegium hungaricum (1) család (14) családtámogatás (7) csalogány (1) culturawien (1) david bowie (2) del ponte (1) demokrácia (1) díj (1) diszkrimináció (1) divat (1) dixie chicks (1) dizájn (3) donovan (1) döntéshozatal (5) ebh (1) egyház (2) élet gondolatébresztő közélet kritika megmondás tudomány vélemény (1) emberi jogok (4) emberkereskedelem (1) emma thompson (1) ensz (3) építészet (5) erőszak (21) étel ital (15) étterem (9) eu (3) európa (7) falk miksa (1) fats domino (1) fejlesztés (2) feminizmus (3) férfiak (14) film (23) foci (2) fogyatékos (6) fotó (6) franciaország (1) fürdő (2) gary oldman (1) gazdaság (8) gender mainstreaming (5) george harrison (1) gondolatébresztő (1) gosausee (1) gyerek (21) háború (2) hallmark (1) háztartás (3) heinz fischer (1) helyek (9) hobbi (1) holokauszt (3) humor (2) i. erzsébet (1) időjárás (1) india (3) internet (3) irán (1) irodalom (14) iszlám (1) isztambul (2) izland (2) jane birkin (1) japán (2) jeruzsálem (2) joan baez (1) john lennon (1) jugoszlávia (1) juno (1) kánaán (1) katie melua (1) kerekesszékes (8) kiállítás (18) kimya dawson (1) kína (1) koelbl (1) koestler (1) költözés (1) konferencia (5) könyv (12) korcsula (1) kórház (1) kőszeg (1) kosztolányi (2) középkor (1) közlekedés (17) kreatív (4) kritika (26) kt tunstall (1) kultúra (9) kvóta (10) lámpás (1) lapszemle (34) leonard cohen (1) lift (1) lmbt (12) (1) london (1) los angeles (2) lustig (1) luz casal (1) maci (1) márai (1) máv (3) megmondás (1) menekült (1) mese (2) műgyűjtők éjszakája (1) munka (6) napló (1) németország (2) nemi erőszak (3) nemzetkép (1) népesedéspolitika (2) nina simone (1) (31) nők (91) norvégia (1) nyelv (3) oecd (1) oktatás (4) padova (1) pakisztán (1) pápa (1) párizs (4) paul mccartney (1) pécs (1) persepolis (1) pink floyd (1) plassnik (1) polcz alaine (1) politika (30) pozsony (1) programok (1) prostitúció (6) pürgg (1) pusa (1) rasszizmus (1) regisztrált élettársi kapcsolat (1) reklám (12) remíz (1) roma (1) ruszt (1) salzburg (2) san diego (2) schwartzer (1) skansen (1) something (1) sport (4) stockholm (4) svájc (6) svédország (8) swarowski (1) szabadság (1) szexizmus (6) szexuális felvilágosítás (1) színház (4) szobor (2) szoftver (1) szombathely (1) szórakozás (1) sztereotípia (4) szülés (3) tanulás (1) tehén (1) temető (2) tenerife (2) terrorizmus (1) test (3) tévé (9) them (1) the beatles (1) the who (1) történelem (22) törvény (2) tudás (1) tudomány (7) turizmus (34) ünnep (28) űrkutatás (2) valcer (1) van gogh (1) vapiano (1) város (41) varsó (1) vécé (4) velence (4) víz (1) wahorn (1) wellness (1) wikigender (1) wikipedia (1) zaklatás (3) zene (31) zöld (14) zsidó (3) Címkefelhő

Elisabeth Leonszkaja a Musikvereinben

2010.01.24. 18:35 Waldorf

Egyszerű fekete földig érő bársonyruha. Hátrafésült sötét haj. Széles arc, kifejező sötét szemek. Nyugodt léptekkel jön, mosolyogva fogadja a tapsot, leül s már kezdi is Ravel érzelmes keringőjét. Kicsordul a könnyem. És ez így megy még néhányszor, Enescu fisz-moll szonátája és Debussy három prelűdje alatt is.
Leonszkaja egy-egy darab között nem megy ki, hogy újra „bejöjjön”, egyszerűen meghajol, minden irányba, aztán visszaül a zongorához és játssza a következőt.
Valahogy egyszerre olyan közel van hozzám, mintha régi barátok lennénk, nagy bizalmat érzek iránta, mintha az orvosom, gyermekeim orvosa lenne, vagy egy nővér, akihez mindig fordulhatok, mert segít.
Komoly arcán csak néha suhan át egy kis mosoly, leginkább a koncentrált figyelem látszik rajta, válla megtört, mintha óriási súly nehezedne rá.
Schubert d-dúr szonátája következik a szünet után. Mintha patakvíz csordogálna apró kavicsokon, finoman és könnyedén játszik, s arca belső derűt tükröz.
„Ne magadat találd meg a zenében, hanem a zenét magadban” – idézi egyik mesterét egy interjúban. S azt is elmondja, mennyire nehéz volt hazáját elhagyni. Egyre több koncertmeghívást kapott, s nem mindig engedték külföldre. A másik ok a leplezett antiszemitizmus volt. Most már újra gyakran utazik szülőföldjére. A nyelv a szülőföld – mondja, szívesen megy, hiszen ott is tanítványok várják.
Semmi póz, semmi manír. Örömmel fogadja a tapsot és a bravózást, leül és újra játszik.

Elisabeth Leonszkaja 1945-ben született a grúziai Tbilisziben (Tiflis), csodagyereknek számított, már tizenegy évesen koncertezett, s aztán a moszkvai konzervatóriumban tanult. Több zenei versenyt megnyert, pl. 1964-ben a bukaresti Enescu-versenyt. Számtalan koncerten játszott együtt Richterrel. 1978 óta él Bécsben. A világ legnagyobb zenekaraival lépett fel, s a leghíresebb fesztiválokon zongorázott.

Szólj hozzá!

Címkék: zene bécs

A bejegyzés trackback címe:

http://statlerandwaldorf.blog.hu/api/trackback/id/tr251698628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.