Sárga zsinór kanyarog a zürichi Landesmuseum bejáratától fel a lépcsőn, át a két épületet összekötő folyosón egészen a Witzerland című kiállításig, ahol kiderül, hogy ez a sárga zsinór elvezet Svájc hímzett címerének a hiányzó S betűjéig.
Min nevetnek a svájciak? Humor, vicc, szatíra, karikatúrák sora, gyerekszáj, film- és rádiókabarérészletek bizonyítják a kételkedőknek, hogy bizony a svájciak is szeretik a viccet, s magukon is tudnak nevetni.
Nebelspalter a címe az 1875-ben alapított svájci Ludas Matyinak, melynek kinagyított első oldalai a svájci politikai humor történetét mutatják be.
(Egy vicc 1914-ből: Hogy telik egy napja egy svájcinak? Reggel török fürdő, aztán egy jó bécsi kávé, délben ebéd egy bajor sörházban, ötórai angol tea argentin tangóval, este orosz balett, majd az amerikai bárban egy svéd puncs.)
Valaki egy ementáli-alakú telefonon társalog.
A könyvtárban a schwitzerdeutschot, ezt a furcsa nyelvjárást beszélő olvasó képtelen felérni a „hochdeutsch” polcot.
Egy földgömb, amin csak egy földrész látható: Svájc.
Martial Leiter filozófikus fekete humora külön kis termet kapott, egyik remek karikatúrája, a Konferencia, itt látható.
A nagy kivetítőn Grock (1880-1949), a világhírű zenebohóc 1931-es felvételén nevethetünk újra. Grock (Adrian Wettach) egyébként Magyarországon kezdte a pályáját, mestere a magyar Alberto (László János) volt és Zerkovitz Béla felkérésének eleget téve a Royal Orfeumban többször fellépett, ott, ahol többek között Josephine Baker is vendégeskedett.
Egy nagy teremben nyolc tévén nonstop kabaréjelenetek nézhetők.
Egy másikban tizenöt álló gömbhangszóró szól egyszerre, s ha közel megyünk, gyerekszáj történetek, rímes mondókák és dalocskák hallhatók.
A szomszédban az írópultokon szép bőrbekötött könyvek olvasgathatók az állólámpák alatt, mindegyik tele viccel (mennyi az anyós ideális súlya? Két és fél kiló, urnával együtt). S a kiállítás végén két toalettajtó, Csak 18 éven felülieknek felirattal, s bent disznó viccekkel teli kötetben lapozhatunk.
Az ironikus fekete humor a svájci bankokról vagy a kicsit harsányabb rajzok a hétköznapi élet mulatságos oldalairól a múzeum gyönyörű, fakazettás mennyezetű, régi cserpépkályhával és tizenhetedik századi bútorokkal berendezett termeiben láthatók.
Szombat van, a látogatók között sok a család, még több a nagyszülő-unoka, s a termek hangosak a nevetéstől.
Lám, lám, közhelyes képünk a svájciakról így is változhat.