Bad Ischl felé, az út szélén táblák:
Az út nem szemétdomb. Ne dobj ki semmit.
Szinte fölösleges a figyelmeztetés, hiszen mindenütt olyan tisztaság van.
***
A kisváros számomra most már nemcsak a Kaiser Villáról, Lehárról, a népszerű Zauner cukrászda teraszáról emlékezetes, hanem a Parkbadról is. A strand közvetlenül a Villa alatt található, nem túl nagy, de elegendő zöld fű veszi körül a medencéket. És az úszómedencében 25 fokos a viz. Ezt szeretem én, nem a jéghideg tavakat. Külön rész van leválasztva az úszóknak, de az élménymedencében is megmártózhatunk. Egy kisebb medencébe lehet a kétféle magasságban elhelyezett trambulinról beugrani és persze nagy tekervényes csúszda is van. Hátul a legeslegkisebbeknek egészen kis medence, nagy színes mesefigurákkal s egy zárt hellyel, ahol gyerekvécé és pelenkázó is megtalálható.
A belépődíj felnőtteknek 4,30, gyerekeknek 2,30, két euróért lehet kényelmes nyugágyakat is bérelni. Nem mondom, zajosabb egy strand, mint a tópart nálunk, de egy idő után a zsivaj háttérzajjá szelídül. Ugyanilyen strandok (gyerekmedence, csúszda, úszómedence, stb) minden faluban (városban?) megtalálható errefelé, Bad Goiserntől Bad Mittendorfig.
***
Útmenti vécé, fiú részleg felirata:
Ne dobja bele a csikket a vécékagylóba,
mi sem szarunk a maga hamutartójába.
Nem falfirka, hivatalos.
***
Útban Ramsau am Dachstein felé kis kitérőt teszünk. Rössingben található az ország leghíresebb textilipari vállalkozása, melyet egy neves hegymászócsalád alapított, a Lodenwalker. Ötszáz éve készül itt a könnyű átmeneti vagy meleg bélelt téli kabát, pelerin, zakó, szoknya és kosztüm. A lóden „bírja a gyűrődést”. Ekkora választékot sosem láttam, színben, fazonban, méretben, s minden helyben megvásárolható. Még egy jó kis vendéglő is működik a látogatóknak. Nem olcsó dolog egy igazi lóden, anyaga finom tiszta gyapjú, s különleges tulajdonsága, hogy vízlepergető.
***
Továbbmegyünk, s most végre egészen közel kerülünk a Dachstein szikláihoz. Ramsau egy széles, hosszú fennsík, ezer méter magasan, s innen indulnak turistautak a 2500-3000 méteres csúcsokhoz. Mi csak a Walcheralmhoz mászunk fel, ami egy igazi ősi Hütte (faházacska), istállóval, terasszal, sültkolbásszal és savanyú káposztával vagy egyszerű fatálas uzsonnával és friss tejjel, sajttal, túróval, ez utóbbiakat a sajtászatban (ilyen szó nincs) maguk készítik. A hegyek szinte kéznyújtásnyira vannak. Néhány szelet sonka, szalonna, házi vaj és sajt, fasírt és sülthús-szelet, friss kenyér, bodzaszörp és tehénkolompolás.
***
Visszafelé megállunk egy fazsindelyes templomocskánál, melyet kis temető vesz körül. A templom falán egy vitrinben egészen megható és megdöbbentő, kézzel írott lista azoknak a nevével, akik a hegyekben lelték halálukat. A listát a falu rendőre vezette 1989-ben bekövetkezett haláláig. Egy cipő is ott látható, melyet egy kislány viselt, aki szintén szerencsétlenül járt.
„Időben visszafordulni nem gyávaság, továbbmenni butaság.” – ez a tanácsa a lista vezetőjének.