"Az ünnepségek közeledtével becsületesen akarunk foglalkozni a nácizmus fejezetével, amely fontos volt Linz történelmében" - mondta el az AFP-nek a svájci Martin Heller, a Linz-2009 program felelőse. A Duna partján fekvő másodrangú város 1933-ban lelkesen üdvözölte Hitlert németországi hatalomra jutásakor, majd az Anschluss idején is, amikor csapatai bevonultak Ausztriába, hozzácsatolva azt a Harmadik Birodalomhoz. Hitler a mai bajor határ közelében lévő Braunau-am-Inn helységben született, és Linz városát Berlinhez, Hamburghoz, Münchenhez és Nürnberghez hasonlóan "a Führer városává" minősítette.
A ma 200 ezer lakosú Linzben sugárutak, birodalmi opera és főleg egy hatalmas "Vezérmúzeum" épült volna, amely Hitler személyes művészeti gyűjteményét fogadta volna be. A tervekből csak egy impozáns Duna-híd valósult meg, amelyről Hitler 15 éves kora óta álmodott: a Niebelungenbrücke. Ugyanakkor a városba és környékére csúcsipart telepítettek, itt épültek a Hermann-Göring Művek, a mai Voest-Alpine komplexum, amelyet haláltáborok sora vett körül, kezdve Mauthausennel, ahol százezer deportált pusztult el."
(A fenti idézet a kitűnő Múlt-kor-portálról való.)
Átutazóban, egy napot töltöttünk Európa kulturális fővárosában, ahol számtalan rendezvény, kiállítás, program zajlott és még zajlik idén. Nem kell talán hangúlyoznom, hogy bátran használhattam a kb. egy évvel ezelőtt eltett programfüzetet, hiszen minden részlete megvalósult és minden akkor és úgy, ahogy tervezték.
Minden van itt, amit szeretek egy városban: a Duna, egyik oldalán a régi városrész, óriási főtérrel, templomokkal, bevásárlóközpontokkal és hangulatos sétálónegyeddel, Promenáddal és teraszokkal, barokk házakkal, belső udvarokkal, a másikon domb, tetején templommal, kedvelt kirándulócél, állatkert, s hamarosan megújuló (természetesen akadálymentesen felújított) kisvasút. Lehet hajózni, s a folyó mentén vezet a Passau-Wien kerékpárút.
In situ – ez a címe annak az akciónak, amely kicsit talán az emlékkövekre emlékeztet. A náci múlt az utcán hever – írhatnám ezt is. A város kollektív emlékezetét felfrissítendő 65 helyen találhatók meg a besúgás és árulás dokumentumai az asztfaltra „írva”. (Anna H. szidta Hitlert és őt tette felelőssé a háború kitöréséért. Három évre ítélték, s ezt a berlini birodalmi törvényszék öt évre felemelte.)
A gyönyörű Landesmuseum parkjában a padokra felcsavarozott táblácskák emlékeztetnek azokra az időkre, amikor zsidóknak a padra ülni tilos volt. Most az ironikus feliratok így szólnak: Csak vadászoknak és gyűjtőknek. Csak gyerekeiket egyedül nevelő anyáknak. Csak Nobel-díjasoknak. Csak „magunkfajtáknak”. Mama kis szépségének. Csak németül beszélőknek.
A múzeumban Toulouse-Lautrec kiállítás (az apropó az, hogy pont száz éve volt az első bemutatkozása a festőnek Ausztriában), azt hittem, minden képét ismerem, Az intim pillantás című anyag meglepett, sosem látott képeivel. Korai portrék, zseniális rajzok, és persze az ismertebb plakátok is. A legjobb, hogy mindig gondolnak a gyerekekre, feladatlapokat tölthetnek ki, rajzolhatnak.
A Duna másik partján a jövő múzeuma, az Ars Electronica elképesztően szellemes, izgalmas és teljesen interaktív kiállítása vár. A nagyteremben 16x9 méteres óriási vászon előtt ülhetünk a padlón, s azonnal egy fantasztikus tájba kerülünk a három dimenziót láthatóvá tévő szemüvegünkkel. Később robotokat működtethetünk, kisérletezhetünk, de a legnagyobb utazás az, amit a saját testünket látva tehetünk. A tükör elé állunk, egy lábnyomra, s egy lapot magunk elé tartva megjelenik a lüktető szivünk, a csontvázunk, az izomszövetek. Mint Hans Castorp...
Legutóbb ezt írtátok