8. ker, 9. ker, 13. ker.

Körbejárjuk a Corvin mozit, s elindulunk a Práter utca felé. S hirtelen megtaláljuk a Pál utcai fiúkat (Szanyi Péter 2007), bár ha nem tudnánk, hogy ők azok, semmiből sem derülne ki, egy idézet a falon a regényből nem elég. Nem lehetett volna odatenni egy kis táblát, hogy kicsoda is volt Molnár Ferenc… esetleg angolul is? Eléggé ismert név a világon. A szoborcsoport viszont remek, s kis kerülővel többet is megtudhatunk, hiszen megtaláljuk a Grundot. Addig még körbemegyünk, Vajdahunyad utca, Nap utca, golyólyuggatta falak, lepusztult, rohadó vakolatú házak,
büdös kukák, gazos foghíjak rozsdás mászókával és kidobott bútorokkal, üres apró felesüvegekkel telihajigált üzlethelyiség-ajtók. S itt épül az új városrész, a Corvin sétány, már kész is néhány épület, s az óriási plakátok hirdetik: itt igazán jó lesz élni, hiszen a jövendő lakókat a sétányon kávéházak és teraszok, üzletek és bankok várják. Kérdés, mit csinálnak az új városrész melletti utcák házaival?
Az Üllői út felé indulunk, átvágunk az óriási üres, poros építési területen (ahol hajdan a West-Balkán teraszán ücsörögtünk esténként) és egy félig romos sarki ház mellett ott a Grund. Hála a szponzoroknak (további infó itt). Játszótér, amelyen a megmászható farakásokat kötélhágcsók is összekötik, ott áll Janó kisháza, és utódja vigyáz a parkra, az egész regény a falon bádoglapokon elolvasható, épp egy osztálynyi gyerek piknikel a tanárjával a hosszú faasztalok mellett, ahol malom és sakkasztal is található, a mosdók tiszták és kerekesszékesek is beférnek.
Ha átmegyünk az Üllői úton, a kilencedik kerületben egy rendezettebb világ vár: szépen rendbehozott házak, üdítő szökőkutas kis park, pezsgő kulturális élet a Trafóban, a négyemeletes házak belső udvarában gondozott fás-bokros-virágos kertek, a földszinten teázók, kávézók, kisvendéglők, boltocskák. Egészen a Tompa utcáig megyünk, amit 2005-ben újítottak meg, s itt már megvalósult a szlogen, itt igazán jó lehet élni.
Vissza a metróhoz, ahol mostanában a mozgólépcsőt szinte eltorlaszolva, minimum négyes csoportban, kövér jegyellenőrök csevegnek egymással, épp a ki-kivel-lesz-a-következő-turnusban kérdést beszélik meg.
Megyünk hazafelé a 13-dikba. Valószínűleg mifelénk a legmagasabb az egy háztömbre jutó műkörmösök, fodrászüzletek és borszaküzletek száma. De nem panaszkodhatunk, van elég kisbolt is meg zöldséges, Répa, retek, mogyoró az egyik neve, a másiknak a kirakatában egy önkéntes rendőr-figura áll. Éhes sem marad senki, ehet a Jótevő önkiszolgálóban vagy a Barátságos kínainál, s ha igazán jót akar, a Kánaánban a Csanády utcában (de erről már írtam), s ha még több a pénze, akkor a Belgánál a Balzac utcában. Akad jónéhány kutyakozmetika vagy szépségápoló szalon is, s az sem ritka, hogy egy üzlethelyiség fölött a tábla sóbarlangot és kávézót, bababoltot és thai masszázst ígér.
Hogy milyen találékonyak vagyunk, s hogy a sz...ból is kihozunk valamit, már a külföldiek számára olyan népszerű romkocsmák léte is bizonyítja. A Hegedűs Gyula utca-Katona József utca sarkán álló házból maradt falromot most már be is burkolták, s az udvarba beköltözött egy lakókocsi, kitettek egy nagy P betűt, s máris kész a parkoló. A talaj egyenetlen, vécét ugyebár ne is keressünk ilyen helyen, automata helyett egy fiatalember üldögél egy széken.
Eszembe jut az Örkény-egyperces: Hozott szalonnával egérirtást vállal özvegy Varsányiné.