A Tűsarok Herstory rovatában jelent meg ez a cikk, de leközöljük itt is, hátha nem mindenki olvasta ott.

Hosszú küzdelem ért véget kilencven éve Ausztriában. Először választhattak nők, s először választhattak nőket az osztrák Parlamentben.

1918. november 12-én jelentette be Renner kancellár az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójogot minden állampolgár számára, függetlenül az állampolgár nemétől. (Az a Karl Renner, aki nemcsak az 1918-as első, de az 1945-ös második köztársaságnak is megalapítója lehetett, utóbbinak 75 éves korában!) A választók alsó korhatára húsz év volt, a választandóké 29.
142 nő nemcsak választani akart, de jelölt is lett, bár nem sok reménnyel. A 170 fős parlamentbe végülis 8 nő – hét a szociáldemokratáktól, egy a keresztényszocialistáktól – került.

Kik voltak ők?

A keresztényszocialista Dr. Hidlegard Burjan (1883-1933), egy liberális zsidó család lánya egyike volt azon keveseknek, akik egyetemet végeztek: irodalmat és filozófiát tanult Svájcban, méghozzá kitűnő eredménnyel. 1907-ben házasodott össze a magyar származású Alexander Burjánnal. Miután egy súlyos betegségből felépült, 1909-ben áttért a katolikus hitre. 1919-ben megalapította a Caritas socialis segítő szervezetet, s küzdött azért, hogy a nők egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak. A Parlament lelkiismeretének is nevezték.

Adelheid Popp (1869-1939), egy szövőcsalád tizenötödik gyermeke tíz évig maga is gyárban dolgozott, esténként tanult írni-olvasni. 1893-ban férjhez ment Julius Popp, neves szociáldemokrata politikushoz, aki a szociáldemokrata pártvezér, Viktor Adler közeli barátja és munkatársa volt. Férje mellett ő is aktiían dolgozott a szociáldemokrata nők és lányok szervezetében, egyesületeiben, Clara Zetkin utódjaként a párt nemzetközi női bizottságának elnöke is volt. 1919 és 1934 között mint képviselő dolgozott a Parlamentben.

Létrehozta az Arbeiterinnen-Zeitung-ot (Munkásnők lapját), és ő volt az első nő, aki a Parlamentben beszédet tartott a nemesi kiváltságok eltörléséért. Ugyanott törvénytervezetet terjesztett elő, mégpedig annak érdekében, hogy hivatalos állami segítséget kapjanak azok a családok, akiknek családtagjai elvesztek, meghaltak vagy megsérültek a háborúban.

Anna Boschek (1874-1957) apja korai halála után, kilenc évesen abbahagyta az iskolát, cselédnek ment, hogy pénzt keressen, majd dolgozott szájharmonikagyárban és egy üvegfúvóműhelyben is. 1894-től szakszervezeti tag volt, 1890-től ő volt az első nő a szociáldemokrata párt vezetőségében, 1920 és 1934 között volt képviselő. 1934-ben politikai okokból bebörtönözték, később is megfigyelés alatt állt. 1945-ben visszavonult politikai funkcióiból, de a tizenötödik kerületi pártszervezetnél még dolgozott.

Viszonylag jómódu családból származott Emmy Freundlich (1878-1948), aki 16 évesen elhagyta apját. A rebellis lány a skóciai Gretna Greenben összeházasodott Leo Freundlich szociáldemokrata újságíróval. Két lányuk született. Cikkeket írt, előadásokat tartott, s a Népélelmezési Minisztérium egyik magasrangú tisztviselője lett. 1934-ben Londonba emigrált, majd 1947-ben New Yorkba, ott az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsában dolgozott.

Amalie Seidel (1876-1952) már tizenkét évesen szolgált, ő szervezte 1893. május elsején az első munkásnői sztrájkot, s harcolt a tízórás munkanapért (13 helyett).

Gabriele Proft (1879-1971) két évet járt polgári iskolába, aztán cselédkedett. Már 1909-ben ő volt a szociáldemokrata párt női szervezetének a titkára. Az ő pályafutása tartott a legtovább, még a második osztrák köztársaságban, 1945 után is képviselő volt.

Therese Schlesinger (1863-1940) zsidó liberális gyároscsaládból származott, s 1897-ben a polgári nőmozgalomból került a szociáldemokratákhoz. Követelte, hogy a lánytanulók is továbbtanulhassanak, sok cikket publikált, és neves politikus lett. A nyolcgyerekes Eckstein családból származott, apja papírgyáros volt, akinek híres törzsasztalánál a kor ismert művészei is megfordultak. Fivére, Friedrich Eckstein polihisztor, mecénás, teozófus, Freud munkatársa volt, ő tanította a neves pszichiátert jógára. Érdeklődött a reforméletmód, a vegatarianizmus iránt. Badeni szalonjában Karl Kraus és Adolf Loos, Schnitzler és Werfel, Salten és Trockij, Hofmannsthal és Rilke, Musil és Bruckner is gyakori vendég volt. 1887-ben megalapította a Teozófiai Társaságot. Emma testvére Irma néven vonult be a pszichiátria történetébe. Freud kezelte hisztéria miatt. Egyik orvoskollegája elvégzett rajta egy orr-operációt, melyet egy orvosi hiba következtében erős vérzés és gyulladás követett. Freud először bevallotta kollégája mulasztását, majd mégis elhárította a felelősségét, mondván, a hisztéria azt váltotta ki a betegnél, hogy állandóan magára terelje a figyelmet, s tulajdonképpen ő maga produkálta az erős vérzést. E rossz élmény ellenére Emma Freud tanítványa lett, s később ő maga is praktizált.

Az egyetlen vidéki az első nyolc női képviselő között Maria Tusch (1868-1939), egy szegényparaszti család gyermeke, aki dohánygyárban dolgozott. A későbbi karintiai szakszervezeti bizalmi majdnem mindegyik beszédét így kezdte: Asszonyok, legyetek öntudatosak! Az idők változtak ugyan, de most sem adhatunk jobb tanácsot.

Milyen a mai osztrák parlament képe? A zöldek húsz képviselővel vannak jelen a Parlamentben, fele nő, fele férfi. Egyébként a Zöld párt vezetője is nő, s női képviselőt küldenek az Európai Parlamentbe is. A szocialistákat 57 fő képviseli, 36 férfi, 21 nő, az ÖVP (Osztrák Néppárt) 51 képviselője közül 38 férfi és csak 13 nő. Még rosszabb az arány a jobboldali, Haider által alapított BZÖ (21 képviselőből 19 férfi) és a szintén jobboldali, annak idején Haidertől elszakadt FPÖ (34 képviselőből 28 férfi) esetében. Összefoglalva: a 183 képviselő közül 58 nő, 28,4%. Az arány a 14 tagú kormányban jobb: négy női miniszter van, és egy államtitkár is nő. A nők olyan fontos tárcákat töltenek be, mint a belügy, az igazságügy és a közelekedés.