Nekem már nem ismeretlen a Sigurdardóttir név, mióta az Animus kiadó remek skandináv krimi-sorozatát olvasom. Yrsa Sigurdardóttir eredeileg mérnöknő volt Izlandon, Az utolsó rítus című könyvét harminc nyelvre lefordították. A sorozatban Arnaldur Indridasontól már három izgalmas könyv is megjelent, s az elsőben olvastam az izlandi nevek magyarázatát. Ugyanis a családi vagy vezetéknév helyett a gyermek az apja keresztnevét kapja, s ha lány, akkor a dóttir, ha fiú, akkor a son végződést a névhez. A nők nem veszik fel férjük nevét.
A kb. 300 ezer lakosú országot (fővárosban 120 ezer körül) a gazdasági világválság megrengette, a bankrendszer összeomlott, s ugyan eddig mindig következetes EU-ellenes politikát folytattak, mára felmerült a csatlakozás kérdése. (Csak úgy zárójelben: nézzük már meg a földgömbön, merre is van ez a kelta és viking ősökkel és a világ első parlamentjével – 930 óta – dicsekedhető kis ország...)

Már 1980-ban volt női államfője, most azonban először női miniszterelnököt választottak. Jóhanna Sigurdardóttir légi utaskísérő volt, kicsit későn kezdett politizálni, eleinte a szakszervezetben. 1978-ban került a Parlamentbe, 1987-94 között, majd 2007-től szociális ügyekkel foglalkozó miniszter volt. Pártot is alapított, mely bekerült a parlamentbe, aztán egyesült a szocdem párttal.
Most a csőd utáni, átmeneti kabinet vezetője, de csak április 25-ig, az új választásokig.
Addig válságkezel, s a tízmilliárd dolláros hitelszerződéssel gazdálkodik, bár a helyzet alig javul, a munkanélküliség óriási, az árak az egekben.

A miniszterelnökasszony nyilvánosan beszél homoszexualitásáról. A 66 éves, hófehér hajú Jóhanna (elvált, két gyermek anyja) nyolc éve házasodott össze az 54 éves Jonina Ledsdóttir írónővel. Ami ott nem olyan nagyon különleges, lévén engedélyezett az azonos neműek házassága.
Elkötelezetten foglalkozik az idősek, fogyatékosok ügyével, talán ezért nevezik Szent Johannának.