A változatosság kedvéért ezúttal Statler lett világjáró, és tapasztalatait meg is osztja az olvasókkal.
Stockholmban az ember sok minden közül választhat, ha el szeretne jutni a város egyik pontjából a másikba. Egyrészt ott van a nagyon kézenfekvő gyaloglás, mivel a város belsejében nincsenek nagy távolságok, a turistáknak meg kifejezetten ajánlatos gyalogszerrel közlekedni, hiszen így lehet igazán megismerni a különböző szigeteket, negyedeket, és így látni a legtöbb érdekességet és szépséget. A helyiek azonban ezeket minden nap láthatják és hát valószínűleg sürgősebb dolgaik vannak, ezért ők máshogy mennek munkába, iskolába.
Bár egyik svéd ismerősöm szerint Stockholm azért nem Amszterdam, én mégis igazi biciklis városnak mondanám, ahogy visszanézem a fotóimat, szinte mindegyiken van néhány bicikli, mint pl. itt a templom előtt. Rengetegen kerekeznek, korosztálytól, társadalmi osztálytól függetlenül. Jó látni, ahogy ráérősen bicajoznak, nem úgy, mint nálunk, ahol folyamatos koncentrációt és túlélőkészségeket igényel a városi biciklis közlekedés.
Persze vannak bicikliutak, illetve az autóutakon biciklis sávok, biciklitárolók. És bérelni is lehet biciklit a város több pontján. Sokan le se kötik a bicajt, hiszen ez nem az a hely, ahol sportot űznének a biciklilopásból.
Sokan pedig a tömegközlekedést választják, a városi piros színű, vagy a távolsági kék buszokat. Mivel a környezetvédelem nagyon fontos a svédek számára, a buszok etanollal működnek.
Stockholm 14 szigetre épült, így viszonylag később, a 40-es években kezdték el a metróhálózatot kiépíteni, mára lett három szín, ami viszont nem csak 3 vonalat jelent, mivel mindegyikhez több szám is tartozik, és a két végén általában több irányba ágazik szét a kék, zöld és piros színű vonal. Egy villamosvonal is működik még, mert bár 1967-ben - akkor tértek át, a kontinensen utolsóként a jobboldali közlekedésre - beszüntették a villamosvonalakat, 1991-ben lelkes villamosrajongók újraindíttatták azt a járatot, amelyik a Djurgården nevű óriási parkszerű szigetre közlekedik.
Mivel minduntalan szigeteket látunk, a szárazföld és a víz állandóan váltakozik lábunk alatt, és itt folyik össze a Mälaren tó a Balti tengerrel, renegeteg hajó is van, a kis vitorlásoktól...
a lakóhajókon át a 30 ezer szigetből, sziklából álló szigetvilághoz (archipelago) fuvarozó hajókig.
És bizony indulnak innen óceánjáró hajók is.
De a városon belüli közlekedésre ritkábban használják, bár van néhán komp, amely a szigetek között közlekedik, illetve a magánhajókkal szintén lehet a városon belül közlekedni. Én amúgy egy hajóhotelben laktam, ezekből is van több, mindenkinek csak ajánlani tudom (már aki nem 2 méter magas).
Lehet taxizni is, de az eléggé drága, mint ahogy az autóval közlekedőket eléggé lenézik a svédek, a környezetszennyezés miatt. Svédországban nehéz rávenni az államot arra, hogy autóutakat építsen, pedig az nem minden esetben csak az autósoknak jó. Erre utalt a stockholmi busztársaság egy régebbi kampánya, amikor is a plakátjain ez a mondat állt: "Európában csak két főváros van, amelyiknek nincs körgyűrűje. Az egyik Tirana..."
Uppsalában is csak 25 év után épült meg végre az elkerülőút. Ez a nagy környezetvédő hevület nem csupán az autósokat bélyegzi meg, hanem azokat is, akik repülővel közleked(né)nek az országon belül. Pedig Svédország elég nagy - ennek illusztrálására két ismerősöm is azt mondta: ha a Stockholm és Svédország legészakibb pontja közötti távolságot Stockholmtól délre mérjük le, Rómába jutunk.
Ezekből a példákból is látszik, hogy a közlekedés Stockholmban sokszínű, de leginkább zöld.

(Az információkért és városvezetésért köszönet Daninak, Gyurinak, Jonasnak és Ki-nek. / For the informations and the guide thanks for Dani, Gyuri, Jonas and Ki.)