A legjobb könyvtárosnak, Havas Kati barátnőmnek ajánlom

Elli Bauer el sem tudja képzelni az életét a könyvtár nélkül. Ugyan negyven éve már elmehetett volna nyugdíjba, de a munkát abbahagyni? Szóba sem jöhet.
Kíváncsi és nyitott az új dolgokra, már el sem tudja képzelni a munkáját a komputer nélkül. Azért az egér lehetne egy kicsit nagyobb – panaszolja, de látásának és hallásának romlásáról humorral beszél. Ápolt külső, erős kézfogás, érdeklődő tekintet, gazdag munkahelyi tapasztalat – kincset ér ez az asszony.
Elli Bauer július 25-én ünnepelte századik születésnapját.
Délelőtt tízre jár a Katolikus Társadalmi Főiskola könyvtárába, minden nap, a keddi szünnap kivételével. (Akkor jut idő fodrászra és pedikűrösre.) Az új könyvek adatait a számítógépén dolgozza fel, a megrendelt újdonságokat rendszerint maga hozza el a könyvesboltból. Segítséget csak akkor kér, ha egy nehezebb kézikönyv vagy lexikon érkezik. Hogy mitől van ilyen jó formában? Csakis a munkától, sportot sosem űzött. Mi bosszantja? Ha valaki kitép egy könyvből néhány oldalt, vagy rossz helyre teszi vissza a köteteket. Mindig barátságos, és ha Elli néninek szólítják, ellágyul, s rögtön siet segíteni.
Mit jelent számára a munka? Ha valaki már nyugdíjas és nincs családja, mindennapos elfoglaltság nélkül nagyon unalmas lehet az élet. A barátnői gyakran panaszkodnak neki, hogy unatkoznak. Ezt nem érti, hiszen annyi mindenkinek van szüksége segítségre. Ilyenkor azt ajánlja nekik, menjenek el egy óvodába vagy kórházba, segítsenek a rászorulóknak.
Elisabeth Bauer 1908-ban született Bécsben, egy óvónő és egy hivatalnok gyermekeként. Ma is abban a lakásban lakik, ahova a család az ő hároméves korában költözött. Az első világháború után Hollandiába került, hogy kicsit felhizlalják, a mai napig beszéli a holland nyelvet. Fehérnemű-varrónőnek tanult, aztán ezt a szakmát tanította is. Mélyen hívő katolikus, aki hajlíthatatlan volt vallásos meggyőződésében a náci időkben is: nem volt hajlandó a kereszt helyére Hitler-képet akasztani. Állásából elbocsátották, csak 1945 után dolgozhatott – nyugdíjazásáig szaktanárnőként egy divatiskolában.
Ötven éve kezdte – a Nemzeti Könyvtár segítségével – felépíteni a Főiskola (jelenleg már tizenötezer kötetes) könyvtárát, ahol jelenleg is dolgozik. Kilencvenévesen végezte el a számítógép-ismereti tanfolyamot.
Szenvedélyes természetjáró. Tavaly már a negyvenegyedik alkalommal tette meg a mariazelli zarándokutat – természetesen gyalog. „Ugyan már megy egy kísérőautó is mellettünk, de az csak a csomagokat viszi. Meg néha engem is, ha már kicsit elfáradtam az aszfalton” – mondja nevetve a százéves könyvtáros.