HTML

Statler & Waldorf - a kritikus páholy

Társadalom- és kultúrkritika, turizmus, városszeretés, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőséget érintő témák. Egy blog Statler és Waldorf kritikai hozzáállásával, de korántsem a páholyból szemlélve a dolgokat.

Legutóbb ezt írtátok

Kulcsszavak

admont (1) ajánló (31) állat (1) alma mahler (1) altaussee (1) amerika (13) antsy pants (1) austen (1) ausztria (45) barcelona (4) bécs (68) berlin (3) betancourt (1) bhuttó (1) bicikli (5) biznisz (1) bkv (6) blog (6) bölcsőde (4) brandauer (1) brotherhood of man (1) brüsszel (1) budapest (25) bük (1) bulvár (3) bűn (2) burgenland (1) celine dion (1) cirkusz (1) civil kurázsi (24) civil kurazsi (4) collegium hungaricum (1) család (14) családtámogatás (7) csalogány (1) culturawien (1) david bowie (2) del ponte (1) demokrácia (1) díj (1) diszkrimináció (1) divat (1) dixie chicks (1) dizájn (3) donovan (1) döntéshozatal (5) ebh (1) egyház (2) élet gondolatébresztő közélet kritika megmondás tudomány vélemény (1) emberi jogok (4) emberkereskedelem (1) emma thompson (1) ensz (3) építészet (5) erőszak (21) étel ital (15) étterem (9) eu (3) európa (7) falk miksa (1) fats domino (1) fejlesztés (2) feminizmus (3) férfiak (14) film (23) foci (2) fogyatékos (6) fotó (6) franciaország (1) fürdő (2) gary oldman (1) gazdaság (8) gender mainstreaming (5) george harrison (1) gondolatébresztő (1) gosausee (1) gyerek (21) háború (2) hallmark (1) háztartás (3) heinz fischer (1) helyek (9) hobbi (1) holokauszt (3) humor (2) i. erzsébet (1) időjárás (1) india (3) internet (3) irán (1) irodalom (14) iszlám (1) isztambul (2) izland (2) jane birkin (1) japán (2) jeruzsálem (2) joan baez (1) john lennon (1) jugoszlávia (1) juno (1) kánaán (1) katie melua (1) kerekesszékes (8) kiállítás (18) kimya dawson (1) kína (1) koelbl (1) koestler (1) költözés (1) konferencia (5) könyv (12) korcsula (1) kórház (1) kőszeg (1) kosztolányi (2) középkor (1) közlekedés (17) kreatív (4) kritika (26) kt tunstall (1) kultúra (9) kvóta (10) lámpás (1) lapszemle (34) leonard cohen (1) lift (1) lmbt (12) (1) london (1) los angeles (2) lustig (1) luz casal (1) maci (1) márai (1) máv (3) megmondás (1) menekült (1) mese (2) műgyűjtők éjszakája (1) munka (6) napló (1) németország (2) nemi erőszak (3) nemzetkép (1) népesedéspolitika (2) nina simone (1) (31) nők (91) norvégia (1) nyelv (3) oecd (1) oktatás (4) padova (1) pakisztán (1) pápa (1) párizs (4) paul mccartney (1) pécs (1) persepolis (1) pink floyd (1) plassnik (1) polcz alaine (1) politika (30) pozsony (1) programok (1) prostitúció (6) pürgg (1) pusa (1) rasszizmus (1) regisztrált élettársi kapcsolat (1) reklám (12) remíz (1) roma (1) ruszt (1) salzburg (2) san diego (2) schwartzer (1) skansen (1) something (1) sport (4) stockholm (4) svájc (6) svédország (8) swarowski (1) szabadság (1) szexizmus (6) szexuális felvilágosítás (1) színház (4) szobor (2) szoftver (1) szombathely (1) szórakozás (1) sztereotípia (4) szülés (3) tanulás (1) tehén (1) temető (2) tenerife (2) terrorizmus (1) test (3) tévé (9) them (1) the beatles (1) the who (1) történelem (22) törvény (2) tudás (1) tudomány (7) turizmus (34) ünnep (28) űrkutatás (2) valcer (1) van gogh (1) vapiano (1) város (41) varsó (1) vécé (4) velence (4) víz (1) wahorn (1) wellness (1) wikigender (1) wikipedia (1) zaklatás (3) zene (31) zöld (14) zsidó (3) Címkefelhő

Összebújni valakivel - az lenne jó

2008.07.20. 13:56 Waldorf

Szerelmestörténetek

Nyáron azzal – is – mérem az időt, hogy megint itt a csütörtök. Elisabeth T. Spira sorozata az egyik legnézettebb műsor az ORF2-n. (Az ORF1-en mennek a sorozatok, limonádék, a kettesen a dokumentumfilmek, beszélgetőműsorok, kulturális hírek - is). Ez persze nem értékmérő, hiszen a hat-hétszázezres nézőszámot könnyedén meghaladja az, amikor Mörbisch szabadtéri színpadáról valami rémes operettet közvetítenek vagy ha az Universum természetfilmsorozat újabb epizódját vetítik.
A Liebesgeschichten/Szerelmes történetek-ben magányos emberek társat keresnek. Általában nem fiatalok. Elegáns idős dáma Salzburgból, festeget, két férjét eltemette, most, közel a hetvenhez, újra partnert keres. Sportos pincérnőnek elege van a házas férfiakkal való kapcsolatokból, megosztaná otthonát valakivel. Vidám, mosolygós, állatbarát háztakarító fiú megértő, érzékeny, érzelmes férfit vár. Hetvenes egyiptomi gyógyszerész két házasság után még mindig az igaziról ábrándozik. Jó kiállású, tiroli népviseletbe öltözött középkorú férfi olyan feleséget keres, aki a munkában is társa. Tetovált fejű, kezű, hatvan felé közeledő morcos szakállas pasas végre elhatározza magát, nem akar tovább egyedül maradni. Idősödő gazdálkodó – háttérben havas hegycsúcsok és legelésző tehenek – megözvegyülve hegymászópartnert, nyolcvan körüli, jóképű, őszhajú muzsikus zeneszerető hölgyet, bőrruhás motoros útitársat, harsány, jó étvágyú, nagydarab mamakedvence leginkább olyan nőt keres, akivel házon kívül – még mindig a mamával lakik – találkozhatna, és nagyokat ennének együtt. Kicsit dadogó, pattanásos postás úgy odabújna már végre valakihez. Ezt a melegséget sugárzó szót – kuscheln/összebújni – használják a leggyakrabban a riportalanyok. Igen, ez hiányzik mindenkinek a legjobban.
Elisabeth Spira közvetlen személyisége mindenkit megnyer, megértő empátiával közeledik riportalanyaihoz. Ő maga a műsorban sosem látható, csak mély, elcigarettázott, dörmögő hangját halljuk. Sokezer önként jelentkezőből választ, egy-egy műsorban 6-8 párkeresőt mutat be. Először a lakásban tesz fel néhány kérdést, miért keres párt, volt-e házas, hogy sikerült, miért és mióta él egyedül, milyen tapasztalatai voltak eddig, stb. Közben a kamera el-elkalandoz a berendezésre és a lakás tárgyaira, ahol hatalmas porcelánkutyák üldögélnek a kandalló mellett, angyalkák és plüssállatok minden mennyiségben és formában, söröskriglik horgolt terítőn, puszilkodó galambpár és erotikus naptárak, „vicces“ asztali díszek, „eredeti“ buddhácskák és szűzmáriák. Olykor egy lakás nagyon üres, mintha egy bútorbolt egy szobáját látnánk, máskor teli van utazási szuvenírekkel vagy festményekkel.
Aztán következik egy rövid, de nagyon fontos rész, a párkereső által választott zenével, és azzal a saját szabadidős tevékenységével, amit – gondolom – legjellemzőbbnek (vagy legvonzóbbnak) talál és meg akar mutatni. Van, aki ilyenkor karaokézik kedvenc, leginkább szomorkás, érzelmes dalára, van, aki fut, biciklizik, sellőként heverészik medencéje partján, vadászruhába öltözve, távcsővel erdei magaslesen figyel, kertjében füvet nyír, állatot etet, főz, fest, zongorázik, taicsizik, takarít, virágaival babrál, kutyát sétáltat, szóval igyekszik mindenki a legjobb formáját mutatni.
A befejező beszélgetésben Spira megkérdi, milyen partnert keres, hogy nézzen ki (a férfiak a szőke és molett nőket részesítik előnybe, a nőknél a legfontosabb az ápoltság), milyen tulajdonságai legyenek, hogy szeretne élni, mik a tervei.
Mivel Ausztria néhány tartományában és magában a fővárosban is sokféle dialaketusban beszélnek, bizony koncentrálni kell, hogy az ember értse is, amit mondanak. Legtöbbjük egy-két házasság vagy sikertelen kapcsolatok után szeretne partnert, társat, barátot, élettársat, házastársat találni.
Spira úgy tud ezekkel a néha egészen egyszerű, falusi, máskor nagyon intelligens, világot járt emberekkel beszélgetni, hogy percek alatt legmélyebb gondolataikat, titkaikat elmesélik, megosztják vele életük nehéz perceit és elmondják legtitkosabb vágyaikat. - Mi lehet a titok? Komolyan veszem őket és a történeteiket – mondja a népszerű dokumentumfilmrendezőnő. Megmutatom, amit látok, de sosem értékelem vagy kommentálom. Különösen érdekel az, hogy hogy néz ki az emberek hálószobája. A lakások berendezése az emberek álmairól és vágyairól tanúskodik. Beengednek az otthonukba - ami nagy bizalom jele.
- Nem fenyegeti a rutin? Én egy nagyon kíváncsi ember vagyok még mindig. Tulajdonképpen lehetnék már nyugdíjban, de mit kezdenék akkor magammal? Talán több időt töltenék kávéházban.
Elisabeth T. Spira Glasgowban született 1942-ben, ahol osztrák kommunista zsidó apja emigrációban élt feleségével. 1946-ban költöztek vissza Bécsbe. Az egyetem elvégzése után Spira újságíró lett, az osztrák televíziónál 1972 óta készít dokumentumfilmeket. A Hétköznapi történetek sorozatában rövidebbb-hosszabb, hangulatos, ironikus, de szeretetteljes beszámolókat láthattak a nézők a bécsi virslistandok, heurigerek, zálogházak vagy mosószalonok világából, de beszámolt az ingázókról, háztartási alkalmazottakról és házvezetőnőkről is. Tizenegy év alatt majdnem ötszáz ember szerepelt a társkereső műsorában, közülük harmincan találtak egymásra. Általában 700-900 ezer néző nézi.
Elisabeth Spira megtalálta társát, 1979 óta él Hermann Schmid színésszel, egy lánya van, s két éve nagymama.

1 komment

Címkék: kritika tévé ausztria férfiak nők

A bejegyzés trackback címe:

https://statlerandwaldorf.blog.hu/api/trackback/id/tr10576593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vérfarkas 2008.07.21. 23:33:04

Ez tök jó, köszönet!
süti beállítások módosítása