HTML

Statler & Waldorf - a kritikus páholy

Társadalom- és kultúrkritika, turizmus, városszeretés, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőséget érintő témák. Egy blog Statler és Waldorf kritikai hozzáállásával, de korántsem a páholyból szemlélve a dolgokat.

Legutóbb ezt írtátok

Kulcsszavak

admont (1) ajánló (31) állat (1) alma mahler (1) altaussee (1) amerika (13) antsy pants (1) austen (1) ausztria (45) barcelona (4) bécs (68) berlin (3) betancourt (1) bhuttó (1) bicikli (5) biznisz (1) bkv (6) blog (6) bölcsőde (4) brandauer (1) brotherhood of man (1) brüsszel (1) budapest (25) bük (1) bulvár (3) bűn (2) burgenland (1) celine dion (1) cirkusz (1) civil kurazsi (4) civil kurázsi (24) collegium hungaricum (1) család (14) családtámogatás (7) csalogány (1) culturawien (1) david bowie (2) del ponte (1) demokrácia (1) díj (1) diszkrimináció (1) divat (1) dixie chicks (1) dizájn (3) donovan (1) döntéshozatal (5) ebh (1) egyház (2) élet gondolatébresztő közélet kritika megmondás tudomány vélemény (1) emberi jogok (4) emberkereskedelem (1) emma thompson (1) ensz (3) építészet (5) erőszak (21) étel ital (15) étterem (9) eu (3) európa (7) falk miksa (1) fats domino (1) fejlesztés (2) feminizmus (3) férfiak (14) film (23) foci (2) fogyatékos (6) fotó (6) franciaország (1) fürdő (2) gary oldman (1) gazdaság (8) gender mainstreaming (5) george harrison (1) gondolatébresztő (1) gosausee (1) gyerek (21) háború (2) hallmark (1) háztartás (3) heinz fischer (1) helyek (9) hobbi (1) holokauszt (3) humor (2) i. erzsébet (1) időjárás (1) india (3) internet (3) irán (1) irodalom (14) iszlám (1) isztambul (2) izland (2) jane birkin (1) japán (2) jeruzsálem (2) joan baez (1) john lennon (1) jugoszlávia (1) juno (1) kánaán (1) katie melua (1) kerekesszékes (8) kiállítás (18) kimya dawson (1) kína (1) koelbl (1) koestler (1) költözés (1) konferencia (5) könyv (12) korcsula (1) kórház (1) kőszeg (1) kosztolányi (2) középkor (1) közlekedés (17) kreatív (4) kritika (26) kt tunstall (1) kultúra (9) kvóta (10) lámpás (1) lapszemle (34) leonard cohen (1) lift (1) lmbt (12) (1) london (1) los angeles (2) lustig (1) luz casal (1) maci (1) márai (1) máv (3) megmondás (1) menekült (1) mese (2) műgyűjtők éjszakája (1) munka (6) napló (1) németország (2) nemi erőszak (3) nemzetkép (1) népesedéspolitika (2) nina simone (1) (31) nők (91) norvégia (1) nyelv (3) oecd (1) oktatás (4) padova (1) pakisztán (1) pápa (1) párizs (4) paul mccartney (1) pécs (1) persepolis (1) pink floyd (1) plassnik (1) polcz alaine (1) politika (30) pozsony (1) programok (1) prostitúció (6) pürgg (1) pusa (1) rasszizmus (1) regisztrált élettársi kapcsolat (1) reklám (12) remíz (1) roma (1) ruszt (1) salzburg (2) san diego (2) schwartzer (1) skansen (1) something (1) sport (4) stockholm (4) svájc (6) svédország (8) swarowski (1) szabadság (1) szexizmus (6) szexuális felvilágosítás (1) színház (4) szobor (2) szoftver (1) szombathely (1) szórakozás (1) sztereotípia (4) szülés (3) tanulás (1) tehén (1) temető (2) tenerife (2) terrorizmus (1) test (3) tévé (9) them (1) the beatles (1) the who (1) történelem (22) törvény (2) tudás (1) tudomány (7) turizmus (34) ünnep (28) űrkutatás (2) valcer (1) van gogh (1) vapiano (1) város (41) varsó (1) vécé (4) velence (4) víz (1) wahorn (1) wellness (1) wikigender (1) wikipedia (1) zaklatás (3) zene (31) zöld (14) zsidó (3) Címkefelhő

Paternalizmus és idealizmus mindenütt

2008.06.22. 12:00 Statler

A gyes-bölcsőde-stb. vita kapcsán írtam róla, hogy a legutóbbi felmérések eredménye, miszerint a magyarok leginkább a gyerektámogatások emelésétől várják a gyerekvállalási kedv fellendülését, csöppet sem meglepő egy nagyonis paternalista rendszerben gondolkodó társadalomban.

Mostanában mások is írtak erről, itt van pl. Jaksity György jegyzete. Maga a szöveg főleg arról szól, mi mindenben béna (szerintem ez találóbb szó, mint a fogyatékos) a magyar társadalom, szó szerint (is) megbénult. Az elején ír Jaksity arról, hogy milyen hamis a nemzetképünk, és hogy milyenek is vagyunk valójában. "Intoleránsak és empátiahiányosak, boldogtalanok és apatikusak vagyunk a kutatások alapján. Az értékválasztásaink szerint nem az Európai Unióhoz csatlakozott progresszív kelet-európai országok, hanem a legjobban elmaradt balkáni országok közé sorolódunk". Majd saját maga két évvel korábbi írását idézi, amivel sajnos még most is egyet lehet érteni - és Jaksity nem látja esélyét annak, hogy ez a közeljövőben megváltozzon.

"Egyben egyetértés van: a változásokat valaki másnak kell csinálni, nem magunknak. Mivel pedig mindenki így gondolja, nem marad senki, aki (valaki) más lenne, és a változásért tenni és áldozatot vállalni akarna. Nem meglepő módon nem is történik semmi."

Vagyis még mindig a paternalista szemlélet uralkodik nálunk. Szerinte - és ezzel a véleményével nincs egyedül, ezt politológusok is szokták hangsúlyozni - ennek gyökere a kádári társadalmi berendezkedés morális rendszerének továbbélésében van:

"Az ország igazi baja a több évtizede a mélyben munkáló és egyre erősebben megnyilvánuló társadalmi érték- és morális válság, amely valószinűleg a Kádár-rendszer azon logikájából fakad, amely tiltott, tűrt és támogatott. Ebből a tűrt szó értelmezése nagyon fontos, tudniillik ez nemcsak a bontakozó ellenzékiséggel, hanem a teljes társadalommal és annak devianciáival szemben kiépített elnéző „szülői", hogy ne mondjam paternális viszony volt, mely azon helyes felismerésen alapult, hogy így kifogható a szél a demokratikus mozgalmak vitorláiból anélkül, hogy a diktatúra erőszakosabb arcát kellene megmutatni. Ezzel azonban nemzedékek, beleértve a mai fiatalokat is, szocializálódtak a szabálykikerülésre (a legtöbb itt élő külföldi által megtanult első szavak egyike a kiskapu), ami a világon mindenhol elítélendő és elítélt, nálunk tűrt maradt, mi több: cool."

Sajnos csak egyetérteni tudok mindezzel, és Jaksityval együtt nem igazán tudom, mi lehetne a megoldás. Talán amikor majd Albánia szintjén leszünk, ráeszmélónk, mit és hogyan is kellett volna csinálni jó pár évvel ezelőtt.

A másik, a gyerektámogatási vitához kapcsolódó megállapításom, miszerint óriási különbség van az ideák, az emberekben élő társadalom-kép és a gyakorlati valóság között, egy újabb felmérésben is megmutatkozik. Ez a felmérés arról készült, büszkék-e a magyarok a magyarságukra, és ha igen, abból is mire különösen. Az derült ki, hogy egyfelől csökkent a hazájukra büszkék száma az elmúlt pár évben (bár szerintem a 40-ről 32%-ra való visszaesés nem olyan rémes), és már többen mondják, hogy "kevésbé tudok büszke lenni az országra, mint szeretnék". Másfelől viszont a megkérdezettek háromnegyede szívesebben lenne magyar, mint bármely más ország állampolgára, és egyharmaduk szerint Magyarország követendő példa (ki számára vajon?) , és szerintük jobb ország, mint a legtöbb másik. Ráadásul ezzel a legkevésbé a fiatalok és a budapestiek értenek egyet, akik viszont országos viszonylatban nyilván a legjobb helyzetben vannak. Bruhaha. Szóval csökkent a büszkeség, de még mindig bennünk van - olyan dolgok miatt is, amik amúgy egyáltalán nem reálisak büszkeség-alapnak. Itt van pl. a "magyar tudósok sikeressége" (89% egyetértésével) - hát nem tudom, az ún. "magyar Nobel-díjasok" mit szólnának, hogy az az ország büszke rájuk, amely esetleg anno elüldözte őket - hiszen nagy részük nem Magyarországon érte el sikereit, sőt, életét is annak köszönheti, hogy elhagyta hazáját. (Ezt Jaksity is megemlíti a hamis nemzeti önkép kapcsán.) Vagy a magyar konyha (86%). Könyörgöm, hol híres manapság a magyar konyha? Egyáltalán, mit értünk magyar konyha alatt? Továbbra is a csirkepaprikást vagy a pörköltöt? Mert szerintem világviszonylatban ezek egyáltalán nem a konyhaművészet csúcsai már régóta. Vagy: a magyar képzőművészet és irodalom képviselői a világ élvonalába tartoznak. Csak erről talán a világ nem is tud. Ez azért elég nagy öncsalás, ha ilyenekre alapozzuk nemzeti büszkeségünket. Nem azt mondom, lehetünk büszkék irodalmunkra, de ne gondoljuk, hogy azt világszinten (el)ismerik. És a kedvencem a "magyar nők a legszebbek", amivel 71% egyetért. Na ennél nagyobb hülyeséget... Innen csak egy lépés "a svájciak precízek, a franciák sármosak, a skótok smucigok" nemzeti szintű általánosítás. Persze ha megfelelően értelmezem, akkor még igaz is lehet, sőt, talán sokan külföldön ezt ismerik hazánkból a legjobban: a magyar pornóipart és prostituáltakat. De erre én nem lennék büszke.

Nagyonis egyetértek ezzel az értelmezéssel - és már megint előjön ugyebár a tudatlanság, tájékozatlanság:

"Hankiss Elemér szerint ez a kettősség, a túlzó büszkeség és a szégyenérzet jelenléte a társadalomban a tájékozatlanságból fakad. A magyarok nem ismerik a világot, keveset utaznak, nem vállalnak külföldön munkát. A lengyelek például sokkal bátrabban mennek Nyugat-Európába dolgozni. - Félünk az ismeretlentől, félünk a világtól - mondja Hankiss Elemér. (...) Szerinte szükség van ezekre a kollektív értékekre, a baj csak az, hogy évtizedek óta nem változtak."

És hozzátenném: ha ennyire képtelenek vagyunk akár a múltunkkal (ld. ügynökügyek kezelése/kezeletlensége), akár a jelenünkkel, a társadalmi valósággal szembenézni, akkor a hamis önkép sem fog megváltozni.

Szólj hozzá!

Címkék: lapszemle nemzetkép

A bejegyzés trackback címe:

https://statlerandwaldorf.blog.hu/api/trackback/id/tr57530305

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása