HTML

Statler & Waldorf - a kritikus páholy

Társadalom- és kultúrkritika, turizmus, városszeretés, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőséget érintő témák. Egy blog Statler és Waldorf kritikai hozzáállásával, de korántsem a páholyból szemlélve a dolgokat.

Legutóbb ezt írtátok

Kulcsszavak

admont (1) ajánló (31) állat (1) alma mahler (1) altaussee (1) amerika (13) antsy pants (1) austen (1) ausztria (45) barcelona (4) bécs (68) berlin (3) betancourt (1) bhuttó (1) bicikli (5) biznisz (1) bkv (6) blog (6) bölcsőde (4) brandauer (1) brotherhood of man (1) brüsszel (1) budapest (25) bük (1) bulvár (3) bűn (2) burgenland (1) celine dion (1) cirkusz (1) civil kurazsi (4) civil kurázsi (24) collegium hungaricum (1) család (14) családtámogatás (7) csalogány (1) culturawien (1) david bowie (2) del ponte (1) demokrácia (1) díj (1) diszkrimináció (1) divat (1) dixie chicks (1) dizájn (3) donovan (1) döntéshozatal (5) ebh (1) egyház (2) élet gondolatébresztő közélet kritika megmondás tudomány vélemény (1) emberi jogok (4) emberkereskedelem (1) emma thompson (1) ensz (3) építészet (5) erőszak (21) étel ital (15) étterem (9) eu (3) európa (7) falk miksa (1) fats domino (1) fejlesztés (2) feminizmus (3) férfiak (14) film (23) foci (2) fogyatékos (6) fotó (6) franciaország (1) fürdő (2) gary oldman (1) gazdaság (8) gender mainstreaming (5) george harrison (1) gondolatébresztő (1) gosausee (1) gyerek (21) háború (2) hallmark (1) háztartás (3) heinz fischer (1) helyek (9) hobbi (1) holokauszt (3) humor (2) i. erzsébet (1) időjárás (1) india (3) internet (3) irán (1) irodalom (14) iszlám (1) isztambul (2) izland (2) jane birkin (1) japán (2) jeruzsálem (2) joan baez (1) john lennon (1) jugoszlávia (1) juno (1) kánaán (1) katie melua (1) kerekesszékes (8) kiállítás (18) kimya dawson (1) kína (1) koelbl (1) koestler (1) költözés (1) konferencia (5) könyv (12) korcsula (1) kórház (1) kőszeg (1) kosztolányi (2) középkor (1) közlekedés (17) kreatív (4) kritika (26) kt tunstall (1) kultúra (9) kvóta (10) lámpás (1) lapszemle (34) leonard cohen (1) lift (1) lmbt (12) (1) london (1) los angeles (2) lustig (1) luz casal (1) maci (1) márai (1) máv (3) megmondás (1) menekült (1) mese (2) műgyűjtők éjszakája (1) munka (6) napló (1) németország (2) nemi erőszak (3) nemzetkép (1) népesedéspolitika (2) nina simone (1) (31) nők (91) norvégia (1) nyelv (3) oecd (1) oktatás (4) padova (1) pakisztán (1) pápa (1) párizs (4) paul mccartney (1) pécs (1) persepolis (1) pink floyd (1) plassnik (1) polcz alaine (1) politika (30) pozsony (1) programok (1) prostitúció (6) pürgg (1) pusa (1) rasszizmus (1) regisztrált élettársi kapcsolat (1) reklám (12) remíz (1) roma (1) ruszt (1) salzburg (2) san diego (2) schwartzer (1) skansen (1) something (1) sport (4) stockholm (4) svájc (6) svédország (8) swarowski (1) szabadság (1) szexizmus (6) szexuális felvilágosítás (1) színház (4) szobor (2) szoftver (1) szombathely (1) szórakozás (1) sztereotípia (4) szülés (3) tanulás (1) tehén (1) temető (2) tenerife (2) terrorizmus (1) test (3) tévé (9) them (1) the beatles (1) the who (1) történelem (22) törvény (2) tudás (1) tudomány (7) turizmus (34) ünnep (28) űrkutatás (2) valcer (1) van gogh (1) vapiano (1) város (41) varsó (1) vécé (4) velence (4) víz (1) wahorn (1) wellness (1) wikigender (1) wikipedia (1) zaklatás (3) zene (31) zöld (14) zsidó (3) Címkefelhő

New York-i helyszínelők

2008.06.19. 13:21 Waldorf

Amerikai jegyzetek 6.
 
A Park Avenue és a 47. utca sarkán két rendőrautó között taxi áll, ablaka betörve, oldalán golyónyomok és vér. Senki nem bámészkodik, talán megszokott a látvány. Csak filmet forgatnak.
New Yorkban 1970 óta sárgák a taxik. Több mint ötvenezer taxisofőr vezet, s hogy pontosan ki, azt is megtudhatjuk. A plexilappal elválasztott fülke hátsó részén, egy azonosító kártyán szerepel a vezető neve, száma. Kicsit lejjebb a taxitévé monitorján jelenik meg a fizetendő összeg, s választhatunk, kártyával vagy készpénzzel fizetünk-e. Washingtonban még zónák szerint kell fizetni, bár hamarosan ők is átállnak a kilométer utáni fizetésre. A monitoron nézhetjük a taxitévé műsorát, hálistennek ki is lehet kapcsolni. Időjárás, hírek, reklámok. Mohamed Yusuf olyan sofőr, mint az Éjszaka a földön című filmben, alig beszél angolul, nagyon rosszul vezet, percenként lép a fékre, és persze fogalma sincs, honnan jöttünk. Van, aki összetéveszti Ausztriát Ausztráliával (trikó Bécsben: nálunk nem élnek kenguruk), van, aki tájékozottabb, szerinte Ausztria fővárosa Prága, de olyan is, aki rögtön Schwarzeneggert és Waldheimet említi.
A forgalom óriási, az egyirányú utakon négy-öt sávban mennek az autók, taxik, buszok, óriási limuzinok, és a legújabb divat, a biciklitaxik. Merészen kerekeznek, fütyülnek, kiabálnak egymásnak, s hívják az utasokat. Próbálkoztunk a metróval is, bár a jegy vásárlása eléggé komplikált. Aztán az automata nem akart beengedni. Mégis megérte, gyors és napközben veszélytelennek tűnt. Washingtonban egy esős napon a Smithonian metroállomás kijáratánál két rendőrautó áll, s csak apránként engedik le az eső elől fedett helyre menekülő turistákat, hogy lenn ne legyen torlódás. Egy mosolygós fiatal rendőrnő lovagol fönn, később látjuk a kis utánfutót egy rendőrautó mögött a tartalék lovakkal.
Ha nem taxival megyünk (ami nagyon olcsó), buszozunk. A busz gyakran jár, végig a Madison Avenuen (is). Nincs könnyű dolga a buszvezetőknek, akik gyakran feketék és nők. Bizony merészen és ügyesen kell lavírozni a szemtelen taxisok között.
Gyalogosan meg a közlekedési lámpák jelzik, hogy hány másodperc alatt kell átérnünk a másik oldalra, szedjük a lábunkat, van, ahol csak húsz másodpercünk van. Átsétálunk a hídon Brooklynba – a Brooklyn-Bridge a leghosszabb és a legmagasabb híd volt a tizenkilencedik században, 14 évig épült, 1883-ban adták át, ez volt a világ első acélból készült függőhídja. Tervezője, Roebling az építkezés alatt meghalt egy balesetben, a munkát fia vette át. 45 méter magasan vagyunk a víz felett, s mellettünk, kicsit lejjebb két sávban fut a forgalom. A faborítású gyalogjárda középen fut, egy fekete lány zavartalan üldögél és horgol a padon. Külön sáv van a kerékpározóknak. Nem sokat látunk belőlük, pedig vannak bicikliutak, a magyar kultúrintézet munkatársai is így közlekednek. A hídról gyönyörű a kilátás visszanézve Manhattanre. Brooklynba átérve hatalmas épület fogad, a Jehova tanuinak központja, a The Watchtower (Őrtorony) füzetüket több mint tíz millió példányban több mint száz nyelven osztogatják az utcákon és teszik a postaládákba. A házon a felirat: Minden nap olvasd a szent bibliát.
Szeretem a közlekedési csomópontokat. Gyerekkoromban a Déli pályaudvar mellett laktunk, ahol a vonat bemegy az alagútba. Azóta valahogy mindig szeretek pályaudvaron, repülőtéren, kikötőben lenni. Mindkét amerikai pályaudvar lényegesen különbözik a pesti Keletitől vagy a Nyugatitól. Itt nem látni papundeklin alvó hajlékatlanokat, bóvliárusokat és szemetet. A washingtoni Union Station épületében több mint száz üzlet, étterem található. Az egyik ajándékboltban gyönyörű üvegtárgyakat, finom ékszereket is vehetnénk. A new-york-i Grand Central Terminalon, mely a Park Avenuet zárja le, s ahol többek között Hitchcock is forgatott, az amerikaiak több mint a fele már megfordult. Csarnoka a világ talán leghosszabb terme, 143 méter hosszú. Plafonján 2500 apró égő rajzolja ki az állatöveket. 1871-es megnyitása óta folyamatosan bővítették. Rengeteg helyen lehet enni, kínaitól a mexikóiig, önkiszolgálótól az elegáns éttermekig. New York egyik népszerű helye, az Oyster Bar is itt található, némi várakozás után kapunk is asztalt. Nehéz választani, a kézzel írott óriási lapon friss, aznap fogott halakat, rákokat, és persze osztrigát kínálnak. A széles boltívek alatt egyszerű, piros kockás abroszok, remek borok, óriási hangzavar.
A pályaudvarokhoz tartoznak a hordárok. Itt még ugyanis vannak. Néhány dollár ellenében gondoskodnak csomagjainkról, s még a „hivatalos” beszállási idő előtt bekísérnek a vonathoz, s azt ajánlják, válasszuk a „csendes vagon”-t, ahol a tábla szerint még mobiltelefonon sem szabad beszélni. Így is teszünk, és érdekes módon az emberek tényleg betartják, kiszaladnak, ha megszólal a telefonjuk.
Egy esős hajózás a Potomacon Washingtonban. Nincs más utas, csak mi, kinn esik az eső, a Watergate ház meg a Kennedy Center a parton, a Lincoln és Jefferson Memorial a parkban, elhajózunk egy teljesen rozsdás, gazbenőtte hídroncs alatt, jól emlékszem, hogy Újpestről megy egy hasonló a Dunán, de hova is... Visszanézve látjuk, vonat közlekedik rajta.

Szólj hozzá!

Címkék: amerika közlekedés

A bejegyzés trackback címe:

https://statlerandwaldorf.blog.hu/api/trackback/id/tr3521296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása