Blogunk igyekezett már korábban is figyelemmel kísérni a gyerektámogatási és gyermekellátó intézményrendszerrel, a nők munkaerőpiaci helyzetével, a gyerekszületések számával, és ezen három összefüggéseivel kapcsolatos sajtómegjelenéseket és szakmai rendezvényeket. Arról van szó, hogy lassan nálunk is ráeszmélnek arra, hogy nem attól születik majd több gyerek, ha a nők 4-6-8 évre (hivatalosan gyerekenként 3 évig) otthon maradhatnak. És hogy a magyar állam európai összehasonlításban is sokat költ a gyerektámogatásokra (amelyek ráadásul ugye nem hatékonyak, hiszen inkább megnehezítik a nők munkába való visszamenetelét), viszont kevés gyerekellátó intézményt tart fenn (elsősorban a bölcsődék nagyon alacsony számáról és az óvodák rossz területi eloszlásáról van szó), ami aztán a nők nagy része számára ellehetetleníti az "otthon maradni 3 évig vs. visszamenni/elmenni dolgozni" választási lehetőséget. Nyilvánvaló, hogy ezek a dolgok összefüggenek, tehát a megoldásuk is csak úgy lehetséges, hogy mindegyik területen tenni kell valamit.

Nem lehet változtatni a gyes, gyed rendszerén (felmerült a folyósítási idő lerövidítésének, vagy a rövidebb, de nagyobb összegű folyósítás választhatóságának lehetősége is) anélkül, hogy 1. javítanánk a gyermekelhelyezési lehetőségeken (bölcsőde, óvoda, alternatív intézmények - pl. családi napközi támogatása), 2. nagyobb lehetőséget kapnának a nők a rugalmas munkavégzésre (fokozatos visszatérés a teljes munkaidőbe, részmunkaidő, ami nem feltétlenül minden napi 4 órát jelent, lehet az tömörítve is 3 napba) - ez ugye elsősorban a munkaadókon múlik, nem az államon, 3. egyáltalán a munkaadók betartanák a jogszabályokat, és visszavennék a nőket a munkahelyükre, és nem rúgnák ki a védettségi idő leteltével, 4. a családi, háztartási és gyereknevelési feladatok szülők közötti egyenlőbb elosztását propagálnánk.

És akkor még nem beszéltünk arról, aki sose dolgozott, csak szült és otthon volt a gyerekkel, aki olyan helyen lakik, ahol esélye sincs, hogy munkához jusson, vagy 100 km-t kéne utaznia hozzá és ezt nem teheti meg, vagy így már nem éri meg neki elmenni dolgozni, vagy aki egyedülállóként neveli gyerekét/gyerekeit. Szóval nincs egyedül üdvözítő megoldás, de ahhoz, hogy a mostani - elég rossz - rendszer megváltozzon, minden területen tenni kell valamit, különben felbillen az egész rendszer.

Ennyit magáról a témáról. A közelmúlt eseményei meg egy felmérés kapcsán végre szó esik erről, és vitáznak az emberek (sajnos nem mindenki kellő szakmai felkészültséggel, mert ugye a gyerekekhez is - mint a focihoz - mindenki ért), én pl. örültem, hogy sokan hozzászóltak a témához egy női levlistán. De most lássuk, mit éreznek/tudnak/látnak ebből a magyarok. Az átlagmagyar. Egyesek szerint elkeserítő a Szonda Ipsos felmérésének eredménye, szerintem ne legyenek illúzióink, amikor az emberek képtelenek azt is megérteni, miért kell változtatni a TB és egészségügyi rendszeren.

Érdekes dolgok derülnek ki azonban ebből a felmérésből, és most itt nem arra gondolok, hogy az "átlagmagyar" szerint a bölcsőde a legutolsó lehetőség, a szükséges rossz, ha a gyereket valahova el kell helyezni. Meg nem is arra, hogy a magyarok mennyire hisznek a gyesben, és csakis abban (amiből nyilván senki sem bír normálisan megélni), hiszen ez a még mindig meglévő paternalista szemlélet része csupán. A legjobb megoldás mindig az, ha valaki ad. (Lehetőleg az állam, mert az ugye nem mi vagyunk, nem a mi pénzünk - pedig dehogynem!) Hanem a legérdekesebb és elkeserítőbb az, hogy milyen óriási szakadék tátong az ideák, a mai magyar társadalomról való elképzelések és az emberek által is megtapasztalt valóság között. És hogy ezt mennyire nem veszik észre. Én ezt tartom a legsúlyosabbnak: ha ilyen szinten hitegetjük magunkat, és ennyire torz az önképünk, önismeretünk, és ezt nem korrigáljuk, akkor semmi jóra nem számíthatunk. Mert egyrészről ugye azt gondolják, az az ideális, a követendő, hogy az anya a gyerek 3, de akár 6 éves koráig is otthon maradjon vele és egyáltalán ne dolgozzon. Miközben már a kismamák nem teljesen így gondolják ezt: "A megkérdezettek elsöprő többsége úgy gondolja, hogy az a legjobb, ha az anya a gyerek hároméves koráig otthon marad, igaz, maguknak az érintett kismamáknak a negyede részmunkaidőt szívesebben vállalna az otthon maradás helyett." És hát a valóság sem ezt mutatja. Egy átlagcsalád (de inkább azt mondanám: a legtöbb magyar család) nem engedheti meg magának, hogy az egyik kereső szülő 3 vagy több évre teljesen kimaradjon a munkából, és a 3. évben már csupán huszonezer ft-ot "keressen". A legtöbb nő számára nem merül fel választási lehetőségként, hogy teljes állású anya legyen vagy dolgozzon a gyermekek mellett. Ezért tartom sok esetben hamisnak, amikor azzal jönnek: "de lehessen választani." Meg hogy: aki akar, az így is visszamehet dolgozni már hamarabb. Mert nem így van, nagyon sok helyen nincsenek meg a feltételei a munkába való visszatérésnek, hiába választaná azt az illető. Azokra meg, akik visszamennek 3 évnél hamarabb, a "gyerekszerető" magyar társadalom árnya vetül, és az elvárás, miszerint az anya a gyereke mellett legyen jó pár évig. Cinikus dolog egy ilyen képet fenntartani, sőt táplálni, és azokat terhelni vele, akik amúgy sincsenek könnyű helyzetben (ld. munkába visszatérés nehézségei). Itt az első ellentmondás: "a megkérdezettek többsége azért "támogatja a bölcsődei és óvodai férőhelyek bővítését, illetve az intézmények hosszabb nyitvatartását". Szóval "azoknak", akik végső kétségbeesésükben a gyermekellátó intézményekhez fordulnak, oda "adják be" a gyereküket, azért legyen egy kicsit jobb. Hát ez szép. Szintén szomorú, mennyire nem látják az összefüggést az otthoni munkavégzés kiegyenlítettebbé tétele és a gyerekvállalás között - márpedig egy hagyományos feladatmegosztású családban a nő, ha vissza is tud menni dolgozni a gyerek mellett, az azt jelenti, hogy azért a munkaidő lejártával kezdődik a második műszak, otthon, a családdal.

És akkor konkrétan a számok:

A megkérdezettek 37%-a szerint elsősorban a gyes, gyed összegének emelése javítaná a gyermekvállalási kedvet. Csak 25% volt, aki ezt a módszert egyáltalán nem választotta.

Második legnépszerűbb (20% választotta első helyen) a családi adózás, bármi legyen is az (nyilván a megkérdezettek nagy részének fogalma sincs róla).

Mondjuk szerintem fontos információ, hogy 40% szerint egyáltalán nem növelné a gyermekvállalási kedvet (jaj, ez a kifejezés!) a gyes illetve gyed igénybevételi idejének növelése.

De ami ugye a legfurább: A bölcsődei férőhelyek számának növelését a megkérdezettek 75%-a egyáltalán nem jelölte meg, mint a gyerekvállalási kedv növelésének eszközét, és 80%-uk hasonlóan nemlegesen vélekedik a családi munkamegosztásban és gyereknevelésben az apák nagyobb szerepvállalásáról.

Az meg külön vicces, ahogy az újságírók az egészet félre-interpretálják, pl: "Egy, a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából a Szonda Ipsos által most készített felmérés nem igazolta azokat a kormányzati elképzeléseket, miszerint a kismamák visszasegítése a munka, a karrier világába, növelné a gyerekvállalási kedvet." - Nem erről van szó. Ez egy attitűd-vizsgálat volt. Arról van szó, hogy a megkérdezett emberek szerint úgy általában a gyerekvállalást mi ösztönözné a legjobban. Társadalmi szinten. És nem arról, hogy valójában mi ösztönözné legjobban. És nem arról, hogy az ő esetükben mi ösztönözné a legjobban. Mert ugye nem azt kérdezték tőlük: ön mitől vállalna inkább gyermeket: ha fizetnének önnek, hogy otthon maradjon vele, vagy ha biztosan vissza tudna utána menni dolgozni és lenne hova tenni a gyereket? Bár lehet, hogy ez lett volna csak az izgi kérdés...

Itt olvashattok szerintem érdekes, itt meg sokakat felbosszantó, rémes stílusú és a témát leegyszerűsítésével bagatelizáló interpretációkat.