Olvastam egy hírben, hogy "divat" lett - gondolom, persze, elsősorban történészi érdeklődésű emberek körében - régi naplókat, leveleket, vagyis a (magán)történelem személyes írásos forrásait interneten közzétenni, méghozzá nem levéltárak, múzeumok honlapján, hanem részletenként, blogban. Van olyan személy, aki valóban történelmi jelentőségű - pl. Samuel Pepys angol képviselő, de más esetekben kifejezetten családi történetek válnak megismerhetővé, sőt, a leszármazottak teszik közkinccsé pl. a világháborús leveleket. Azon túl, hogy nyilván van ezeknek egy olvasótábora, akiket érdekelnek a régmúlt korok (persze nem véltelen, hogy világháborús napló több is van - azért sokakban mégiscsak ott a kíváncsiság: meglátni a nagy eseményeket a kisember életén keresztül), a történész szakma számára szerintem nagyon hasznos eszköz lehetne ez. Na persze ehhez az kéne, hogy a források digitalizálása sokkal előrehaladottabb állapotban legyen, mint ma van. És az elektronika számos egyéb lehetőséget tartogat a szöveg elemzéséhez, jegyzeteléséhez, kommentálásához, magyarázásához - ami ugye azért a kritikai forrásközléshez fontos lenne.
Én is elgondolkodtam, hogy az általam párizsi levéltárban gyűjtött 19. századi leveleket pl. felrakhatnám, de hát francia nyelvűek, a kutyát nem érdekelné (lassan engem sem). :)
Legutóbb ezt írtátok