Megjelent az Európai Bizottság által készített idei jelentés, amely általános részében sajnos kénytelen megismételni a rendszeres éves jelentések tartalmát, vagyis nagy előrelépés nyilván nem történt az egyenlőség terén. 2001 óta a női foglalkoztatási ráta folyamatos, de lassú növekedésben volt, 2006-ban 57,2%-on (a 2010-re elérendő lisszaboni cél 60% lenne). Viszont - a jelentés szerint - a pozitív változás inkább mennyiségi, mint minőségi: a szektorális és foglalkozásbeli szegregáció nem csökkent, sőt egyes tagállamokban még nőtt is, a munkahelyi és magánélet összeegyeztetése továbbra sem sikeres, illetve elsősorban a nők gondjának tartják, ezt jól mutatja, hogy azon 20-49 év közötti nők közül, akiknek kiskorú gyerekük van, csak 62,4% dolgozik, míg az azonos korú, kisgyerekes férfiaknál ez 91,4% (és érdekes módon a férfiaknál, ha nincs gyerekük, a foglalkoztatottsági arány több, mint 10 %-ponttal csökken, míg a nőknek meg persze megnő, 76%-ra. A hosszú távú munkanélküliség is a nőkre jellemzőbb inkább, továbbá a részmunkaidős dolgozók 76%-a nő.

A jelentés ezért fontosnak tartja pl, hogy a munka és magánélet összeegyeztetését célzó intézkedések a férfiakat is célozzák meg. A foglalkoztatással kapcsolatos intézkedéseken túl kiemelten fontosnak tartják a sztereotípiák leküzdését (már egészen kis korban kezdve), amiben a médiának is fontos szerepe van. Fontos továbbá, hogy a döntéshozók és véleményalkotók minden intézkedésükbe beépítsék a gender szempontokat, és emellett specifikus, a nők és férfiak egyenlőségét célzó intézkedéseket is hozzanak. Megint csak kiemelték - a nálunk eléggé hiányos - nemekre bontott statisztikák, minőségi és mennyiségi indikátorok fontosságát.

És akkor jöjjenek a részletek! A melléklet alapján azokat az adatokat emelem ki, amelyek Magyarország miatt különösen érdekesek, amiben eltérünk az EU-átlagtól, vagy nagyon a rangsor végén kullogunk.

Viszonylag jól állunk (az EU-átlagnál jobb helyzetben vagyunk) a nők és férfiak keresetbeli különbségeit illetően (Mo: 12,7 %-pont, EU: 14,4%-pont). Viszont szarul állunk a nők foglalkoztatását illetően, ráadásul nálunk - hasonlóan még: Spanyolországban, Cipruson, Írországban, Görögországban, Máltán és Olaszországban - viszonylag nagy a nők és férfiak közötti különbség (nők: 51,1%, férfiak: 63,8%). (Megj: Észrevettétek, hogy tisztára a mediterrán - és emellett hagyományos, macho társadalmi berendezkedésű - országok számait produkáljuk??)

Az 55 és 64 év közötti magyarok foglalkoztatási rátája közötti különbséget (nők: 27,1%, férfiak: 41,4%) részben magyarázza a nyugdíjkorhatár különbözősége, de szerintem csak részben. Nem ártana erre jobban odafigyelni.

Amire szintén felhívnám az illetékesek figyelmét, az az, hogy 2001 óta megfordult a nemi munkanélküli ráták közötti különbség iránya, vagyis míg 2001-ben 1,4 %-pont volt, a nők előnyére, ma már 0,6%-ponttal ugyan, de több munaknélküli nő van, mint férfi. Ilyen változás csak kevés országban következett be (Észtország -de ott a férfiak vesztére -, Svédország, Szlovákia és Bulgária ilyenek).

Amiben megintcsak nagyon rosszul állunk, az a részmunkaidős foglalkoztatás. Hazánk a 27 tagállam közül a 25. helyen áll, a nők 5,7%-a, a férfiak 2,7%-a dolgozik nálunk részmunkaidőben. (Hollandia vezet, ahol a nők75%-a, a férfiak 23%-a dolgozik részmunkaidőben, szerintem ez is eléggé veszélyes tendencia, mármint a nők ilyen magas aránya, de ez sok helyen vita tárgyát képezi). Hasonlóan utolsók vagyunk az élethosszig tartó tanulásban (vagyis hívjuk inkább felnőttoktatásnak), a magyar nők 4,4%-a, a férfiak 3,1%-a tanul felnőttkorában, ezzel csak a lengyeleket, görögöket, bolgárokat és románokat előzzük meg (összehasonlításként a legmagasabb arányt Svédország produkálja - nők: 37%, férfiak: 27%).

Amint már írtuk, hazánk viszonylag jól áll a gazdasági döntéshozó pozíciók (menedzseri állások) betöltésében - a nő/férfi arány: 37,1/62,9. Ha ezt az adatot látjuk, még érthetetlenebb, mért nem jelenhet/jelenik meg ez a döntéshozói felelősségvállalás a politikai szinten is, hiszen ami a parlamenti helyeket illeti, tudjuk, hogy Magyarországot csak Málta követi a rangsorban, a 11%-os női képviselő-arányunkkal igencsak szégyellhetjük magunkat.

A már fentebb említett adatok, hogy miként változtat a 20-49 éves nők és férfiak foglalkoztatási helyzetén, ha kiskorú gyermekük van, Magyarországon sokkal drasztikusabb képet mutatnak: nőknél ennek a korosztálynak 76,1%-a foglalkoztatott, ha nincs gyereke, viszont csak 49,8%-a, ha van (ez 26%-pontos különbség). Férfiaknál viszont nem ilyen jelentős az eltérés, de a fordított helyzet, akárcsak az EU-átlagban, nálunk is fennáll: ha nincs gyereke, a pasik 79,1%-a foglalkoztatott, ha van, már 86,1%-a.

Aki további országokra kíváncsi és még több számot szeretne látni, az nézze meg a jelentés végén a táblázatokat.