Lehet, hogy ez a vasárnap volt az utolsó szép őszi nap? Talán nem. Mindenesetre kihasználtuk és elkirándultunk Bécsből a Fertő-tóhoz és Rusztra. A tónak ezen az oldalán még nem jártam, a magyar felén is nagyon-nagyon régen. Gyönyörű, fényesre simogatott motorcsónakok és yachtok ringatóznak a kikötőben, mely előtt egy kávézó-étterem teraszán, színes takarókba burkolózva üldögélnek tulajdonosaik, és persze a kirándulók is. Különleges méretű absztrakt faszobrok díszítik a modern, de kényelmes bútorokkal berendezett helyet.
A strandon már csak sétálók, a víz tele vitorlásokkal, jó erős a szél. Strandlabda-bajnokság zajlik a homokon, a kupa ezüstösen csillog a délelőtti napsütésben.
Elindulunk a tó mellett, Ruszt felé.
Klári barátnőm még Kőszegen megvette nekem Juhász László Burgenland – Várvidék című könyvét, ami ugyan 1999-ben jelent meg, de a középkori vagy barokk házak, udvarok, várak és tornyok még régebben állnak. Első állomás Jois-Nyulas, még megvannak a könyvben említett út menti szobrok. Breitenbrunn-Széleskút a tizenhetedik században épült 22 méteres tornyába fel is mászunk, az egyik szinten a sásonyi barlangi medve harmincezeréves csontvázát állították ki. A szemközti épületben hajdan vendéglő üzemelt, itt szállt meg Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, amikor 1619-ben Bécs ellen vonult. A falu határában kőbánya, a bécsi Stephansdom több szobrához innen szállítottak követ.
Purbach-Feketeváros fallal körülvett „belvárosa” most teljesen kihalt, vasárnap dél felé járunk, a népek az út menti falunapra készülnek. A híres Török-ház kéményéből turbános fej kukucskál ki, Kőszeg ostroma idején egy portyázó csapat ide is eljutott, de már akkor jó bor volt e tájon, s így az egyik török katona elpilledt és akkor tért csak magához, amikor társai már mindent megdézsmálva elmentek, s a ház lakói visszaérkeztek. Próbált menekülni a kémény nyílásán, de épp csak a fejét dugta ki, amikor meglátták. A monda szerint a tanács megkegyelmezett a töröknek, aki áttért a keresztény hitre és haláláig szolgálta azt a polgárt, akinek házában elfogták.
Oggau-Oka lakói állandóan a szomszéd rusztiakkal veszekedtek, a két község szőlői és nádasai határosak voltak, s így mindig volt ok a háborúskodásra.
A könyvecskénk minden helyiséget alaposan leír, megtudjuk címerét, nevének és templomainak történetét. Igazán remek kalauz.
S megérkezünk Rusztra, a szabad városba, ezt hirdeti már a határban a tábla. A történelmi Magyarország legkisebb városa 1681 óta szabad királyi város. A főutca sok házán ott a felirat, hogy itt forgatták a Winzerkönig c. televíziós sorozatot. Lehet, hogy sokan ezért is keresik fel ezt a gyönyörű helyet. Vagy inkább a borokért? Vagy a gólyákért? A házak kéményein óriási gólyafészkek várják a nyári hónapokban a madarakat, 1910 óta a fehér gólya itt honos, minden képeslapon mint a város egyik jellegzetessége szerepel.
A nyitott kapukon át árkádos udvarokba látunk, minden tele virággal. A szépen rendbentartott polgárházak a tizenhetedik századból valók, boltíves kapuk és pincék, címerek és domborművek, oszlopos loggiák, széles lépcsőfeljárók, kőkutak és reneszánsz udvarok. Burgeréknál némi kóstolás után bort veszünk, meg is mutatják az emeleti stukkós mennyezetet. Az ablakon kinézve a hátsó udvar a gazdasági épülettel, borpincével Toszkánát juttatja eszembe. Egész Ausztriában Burgenlandban a legtöbb a napsütéses napok száma.

A főtér enyhén emelkedik a Fischerkirche felé. A legenda szerint Nagy Lajos király lánya, Mária Rusztra menet az út egy részét a Fertő tavon tette meg. Vihar kerekedett, s a bárkáját a ruszti halászok mentették meg. Hálából kibővítette a templomot, mely három részből áll, a Pongrác és a Mária kápolnából s az összekötő főhajóból. Tizenharmadik századi román falfestmények, s szintén ekkori nyolc kerek apostol kép, tizenötödik századból származó Holdsarlós Madonna-szobor, 1500-ból származó Flórián-oltár, az 1705-ös orgona a legrégebbi templomi hangszer Burgenlandban.
A tizenhat-tizennyolcadik század között a török és a járványok, majd a háborúk pusztítottak a városban. De ahogy a Fertő-tó sok más települése, úgy Ruszt neve is korán bekerült az oklevelekbe. A ruszti szőlőkről már a tizenegyedik században megemlékeztek, de talán már a rómaiak is ismerték itt a szőlőművelést. Mert hogy rómaiak voltak, azt a szomszéd St. Margarethen-Szentmargitbánya kőbányája bizonyítja. Az itt bányászott kőből jutott a bécsi városháza vagy a Votivkirche építésére is.
Ruszt főutcáján szól a zene, vérnyomás- és vércukor-mérés előtt vagy után isszák a jó borokat és falatoznak, a gyerekek a hatalmas narancssárga tökökből faragnak ijesztő álarcokat, a tóparton fürdőruhában napoznak, a játszótér tele gyerekkel, a nádas között vitorlások fehérlenek. A Seehotel parkolója tele biciklivel, s a kis városban három-négy helyen is lehet kerékpárt bérelni. Ezt sokan meg is teszik, hiszen a tó körül remek út vezet a kerekezőknek.