Na, még ilyet sem láttam. Az asztalon egy papírdobozból tisztára mosott hamutartót lehet elvinni, ha valaki dohányos.
Kis strand a tónál, Sommersbergersee, a leggyorsabban felmelegedő tó Bad Aussee környékén. A bejáratnál egy kis kempingasztal mellett, színes ernyő alatt lehet megvenni a két eurós jegyet. Azt nem is kell mondanom, hogy itt aztán igazán van helye a szelektív szemétgyűjtésnek, hiszen számtalan üdítős palack vagy gyümölcs-hulladék „termelődik” egy nap alatt. A strand füve friss zöld, gyakran nyírják. A tóhoz három móló is vezet, zöld puha műfűvel borítva, a gyerekek számára külön lejáratot és elkerített részt biztosítottak. Két euróért lehet ernyőt vagy ágyat, széket bérelni, nem kérnek biztosítékot senkitől. Nincs hangosbemondó, zene. Igaz, tekergős csúszda sem. Csak a tiszta víz, szélén vizililiomokkal, az árnyékot nyújtó fák és bokrok, körben a dombok és fenyvesek, a strand végében virágos-teraszos ház, ahol innivalót és fagylaltot lehet venni, 5-6 euróért menüt (aznap éppen töltött paprika és rétes) vagy a hagyományos ételeket, bécsi szeletet vagy sonkás kockát ebédelni.
Ezen a tájon szokatlan meleg, 35 fok, szombat délután, mégsincs tömeg, persze, egyik tó a másikat éri. A közeli Grundlsee hosszan nyúló partján szinte bárhol lehet strandolni, s ha valaki Salzburg felé indul, egymást érik a nagyobb tavak, mint Attersee, Traunsee, Wolfgangsee, Mondsee.
A mi tavunk azonban különleges. Altaussee egy zsákfalu, alig kétezer lakossal, a falu végén a tizenötödik századi templom mellett van az utolsó parkolóhely. De aki ide eljön (s ez tapasztalatom szerint minden ausztriai üdülőhelyre vonatkozik), gyorsan és világosan megtudhatja, mit lehet megnézni, hol, mikor és mennyiért.
A falu közepén lévő nonstop nyitvatartó turistairoda több tucatnyi színes prospektust kínál, melyeken a falu és a környék érdekességeit lehet tanulmányozni. A tavak és a jég- és sóbánya, a helyi felvonók, turistautak, gyakori falunapok és szabadtéri rendezvények, koncertek, kirakodóvásárok, helyi múzeumok igazán bő választékot nyújtanak. Egy nagy elektronikus térképen gombnyomással azt is meg lehet keresni, hol van még szabad szoba. A turistairoda szomszédságában nem olyan régóta Irodalmi Múzeum nyílt a faluban élő és dolgozó Barbara Frischmuth írónő védnökségével. Ő nem ismeretlen Magyarországon, néhány könyve nálunk is megjelent, a debreceni egyetemen tanult magyar szakon, és sokat fordított is magyar szerzőktől. A környék irodalmi hagyományokban gazdag, szívesen látogattak ide írók, Hoffmanstahl, Schnitzler, Hermann Broch.
A környékbeliek gyakran öltöznek népviseletbe. Hétvégeken és a falunapokon a férfiak bőrnadrágot és térdig érő zöld zoknit viselnek a fehér inghez és színes selyem mellényhez. A nők a hagyományos dirndlit viselik, a kivágott puffos ujjú fehér blúz fölött színes mellényt és kötényt, bő ráncos szoknyával. A színek az alpesi virágokat idézik, rózsaszín, halványkék és zöld. A kis gyerekeket is így öltöztetik, s az esti falunapi koncerten szinte az a furcsa, ha valaki normális ruhában jár.
Folyt. köv.